Most nyáron a Csongrád menti élő Tiszánál próbált szerencsét az idei „Vizesnyolcas” Természetismeret- és Horgásztábor csapata. Az időjárásban kisebb szerencsénk volt, a füllesztő napsütés helyett, „árnyékos”, esős ,hűvös időnk adatott, csak hogy megjöjjön a halak étvágya.

Az első napos terepbejárás után máris a horgászfelszerelések előkészítése,” komoly fegyelmezett folyamata” vette kezdetét, hogy következő nap reggelén mindenki készen álljon, és birtokba vehessük a horgászterületet. Csapatunk bár szűkösen fért a kijelölt stégre, azért a part mentén is találni lehetett reményteljes szakaszokat. Például a velünk szemben lévő füzesek alatti rendszeres rablások nem lankadó reményt adtak a tettre kész fiataloknak. Esti programként, a már szokásosnak mondható, (nem titkolt szándékkal, hogy a majdani a horgászvizsgára való felkészüléshez is adjon egy kis pluszt) képes előadás és a horgászszabályok frissítésével telt.

A következő napok csepegős időjárása sem lohasztott kedvünket, elszántságunkat. Eredményeként a rablózáshoz szükséges kishalak jelentős mennyiségben akadtak horogra, de a balinok sem tétlenkedtek felvenni a villantókat. Gyakori vendég volt a szákban a sügér is, kisebb potykák társaságában, de betévedt váratlanul néhány nagyobb garda is. A gyerekek szívfájdalmára a méreten alul egyedek mindig visszaengedésre kerültek, így jártak az utolsó este leső harcsái is. Az eső és a borús idő, nem hagyott alább a későbbi napokban sem, a folyó áradását pedig a ritkuló kapások is kezdték jelezni. Pihenés képen egy Csongrád városi séta, fürdőzés is be lett iktatva, hogy fáradalmainkat ki tudjuk pihenni.

Estéink beszélgetés, bográcsozás, természet- és környezetvédelmi előadások, illetve barantázás jegyében teltek. Az rendszeres elázásunkat követő felszáradás közbeni időszakban egyszerűbb kézműves foglalkozásokban élhették ki magukat a gyerekek. Ilyen volt a tutajépítés is, melyet a kész „bárkák” vízre bocsátása követett. Összességében, bár az égiek esővel vártak minket egész hétre, mégis adtak némi kedvezményt, hogy ezt nem folyamatosan locsolták ránk, valamint a Tisza sem hagyott senkit hal nélkül elmenni, így az előírt halpucolás és sütés, is megvalósult (nem úszta meg senki). Még a végén köszönjük mindenkinek, akik önkéntes munkájukkal, türelmükkel, és bármely egyéb segítséggel hozzájárultak a táborhoz!

Reményeink szerint jövőre Derekegyházát vesszük célba. Oda is várunk minden régi táborozót!

Illés Gábor
múzeumi referens
SZTE JGYPK ITT
A cikk további képei <<<