A tavalyi évben is megszállta a CSEMETE Egyesület, és a nekik feltétlen hűséget fogadott érdeklődők maroknyi csapata kommandót. Mivel sokan sokadszor jártak már erre, néhányan hallgattak a távoli veszélyes tájak hívására, és el-elkalandoztak úttalan-utakra is.

Az először erre tévedteknek azért még bőségesen maradt látnivaló. Az elbolyongó autóval érkezők nagy örömére kecskék vigyázták közlekedési eszközeiket, távollétükben kilátónak használva a járgányokat. A Bászka-patak mentén idén is megnéztük a tőzegest, ahol a szokatlan szárazság ellenére a kereklevelű harmatfű nagy számban volt jelen. Barangolásaink közepette örömteli esemény volt, hogy a Hüllőknek, avagy a frissen alakult hüllőszakosztály jelenlévő tagjainak köszönhetően találkozhattunk az első olyan viperákkal is, melyek nem viselték sem az ásó, sem a lapát jellegzetes nyomait. Azonban ezt ellensúlyozták az ugrásszerűen megszaporodó quadosok kerékmintázatát viselő, már nem aktív állatok… A quadmentes túrára hajlamosaknak e mellett a Lakócza megmászása jelentett kihívást, de szerencsére mindenki vitt elég folyadékot a tikkasztó útra.

Kovászna megye kulturális és gasztronómia értékeinek felfedezése, és megidézése idén sem maradhatott, el. Akárcsak a kovásznai piac sajtjai, és frissen sült miccsjei, Kézdivásárhely központja, vagy a Gelécei erődtemplom, ahol némi idegenvezetési rutinra is szert tehettünk. Csomakőrösön Körösi Csoma Sándor emlékházát látogattuk meg, és innen tovább folytattuk utunkat Zágonba ahol a Mikes kastélyt jártuk körbe. A szokásosnak mondható helyszínek meglátogatása mellet idén is színesebbé tette utolsó napjainkat a Kommandói Falunapok, melyek éjszakába nyúló programjai kicsi kusturiczai életérzést sugalltak, nappal pedig mini Woodstock hangulatát keltették. Némi elégtétel volt minden gépjármű tulajdonosnak a friss kecskepörkölt, ismerős alapanyagokból.

Kisebb töréstesztektől és zúzódásoktól eltekintve, egyben sikerült irányba venni Szegedet. A hazaúton kisebb csapatokra bomolva, mindenki különböző irányból rövidítette le az otthona felé vezető utat, ki a Fogarasokat, vagy alatta a ló nélküli lipicai ménest; ki az Olt völgyét csodálhatta meg. Az idei évben is szándékunkban áll Kommandó és környékének megtekintése, annyi kiegészítéssel, hogy az Erdélyi sóvidékre (Parajd, Szováta, Székelyvarság) is tennénk egy többnapos kitérőt.

Illés Gábor

A 2009-es túráról a Képtárban nézhetnek meg az érdeklődők Bojtos Feri fotóiból egy csokorra valót.
A cikk további képei <<<