Az oda út nagyon jó volt, már a vonaton szerezhettem egy csomó barátot. Már aznap mikor odaértünk, elindultunk éjszakai túrázni, ami fergetegesre sikerült. A csapatokra osztásnál kicsit izgultam, hogy ki melyik csapatba kerül, de végül is én kifogtam a legjobb csapatot, akikkel össze tudtunk dolgozni még akkor is, ha egy kis viszály volt a csapaton belül.

Próbáltunk mindig a táborvezetők kedvében járni, és ez nekünk is, de nekik is nagyon szuperre sikerült. A számháború kicsit ijesztő volt némelyikünknek, de legyűrtük, csak sajnos nem találtunk sosem egyetlen zászlót se. Az egyik játék után nekem kellett visszavezetni a csipet-csapatot a tanyára, mert egy lány nem talált ki az erdőből; de jobbára örültem is neki, mert élvezet volt, hogy pont rám bízták a többi gyereket. A szúnyog mozi volt szerintem még jó, mert egy kitűnő filmet néztünk meg, kint a szabadban, mintha kertmoziban lennénk. Az étkezések is mindig jók voltak, az ételek finomak, és a hangulat is mindig szuperre sikerült. A strand is kellemes élmény volt, finom volt ott is a szendvics, amit Feri, Norbika és Bogi készítettek nekünk.

Kár hogy az is elmúlt - de egyszer minden elmúlik -, onnan visszamentünk a tanyára, kipihentük magunkat, és másnap átmentünk Lacihoz mézet kóstolni és a méheket megfigyelni. A méz finom volt, viszont a méhek egy kicsit ijesztőek, de meg lehetett egyet fogni és nem csípett meg (milyen szuper). Ezután elmentünk megnézni a békákat a Fekete széknél, ami kissé vizes volt, ezért én inkább jobbnak láttam nem belemenni abba a kisebb tóba; odakint megvártam mindenkit. A visszaút a tanyára elég vicces volt, mert belementünk egy nagy kiöntésbe, amibe bele lehetett ugrani egy fejest vagy fenekest plusz pontokért.

Engem is unszoltak, de ezt inkább kihagytam. Ezután már majdnem vége is volt a tábornak, de még a legfőbb megmérkőzés akkor kezdődött, mert jött a „háború”. Csak azért háború, mert ez döntötte el, kik azok, akik a legtöbbet figyeltek, és ki az, aki tényleg tudja, mikkel találkoztunk a hét folyamán. Persze mi sokat tudtunk, de végül is utolsók lettünk sajnos, ehhez a játékhoz szerencse is kellett, nem csak tudás. Szép volt, jó volt, eltelt és majd jövőre remélem megint lesz, mert ez kihagyhatatlan nyári élmény: én mindenkinek csak ajánlanám. Sajnos nem lehetett két hetes, ezért csak egy hetünk volt, de az élményekkel gazdagra sikerült, és sok új barátra leltem. Jövőre megint megyek, remélem újra jó sokan leszünk!

Csenki Gabriella
A cikk további képei <<<