A CSEMETE túrázásra hajlamos törzsgárdája a Tömörkény István Gimnáziumból érkezett diákokkal és vállalkozó szellemű tanári gárdával összefogva október elején ismét nagy fába vágta a fejszét – ezúttal a Zselic lankáit vettük célba, az itt szervezett teljesítménytúra keretében. A szegedi résztvevők a lehetséges 20, 30 és 50 km-es távok közül ez utóbbi kettőt preferálták, a merészebbek az 50-est, a biztonsági játékosok a 30 km-est választva.

Romantikus pénteki szálláshelyünk a „hegység” nyugati lábainál lévő Kadarkúton volt, ahonnan szombaton kora reggel indultunk be Kaposvárra, a vasútállomáson berendezett starthelyhez.

A hegységet ez esetben azért tettem zárójelbe, mert még ha a mi alföldi szemünknek hegyesnek is tűnik az itteni vidék, valójában persze csak nagyra nőtt dombokat találunk itt, hangulatos völgyecskékkel, egy-egy merészebben emelkedő kaptatóval tarkítva.

Rögtön utunk elején egyértelművé vált, hogy a Zselic északi oldala erőteljesen Kaposvár hatását nyögi, rengeteg zártkert, víkendház, présház sorakozott itt festői rendetlenségben, s a környékre oly jellemző aprófalvak is szinte egymást érték. Beljebb ereszkedve azután ízelítőt kaphattunk abból is, milyen lehetett a Zselic, mielőtt az ember így körbeépítette, nagy kiterjedésű tölgyeseken, gyertyánosokon, sőt, helyenként elegyes bükkösökön vezetett át a turistaút.

Túra közben persze számos esemény és látnivaló ment élményszámba, a földön heverő gigászi makkoktól kezdve az éppen érőfélben lévő borszőlőig, a gombákig, vagy a domboldalak néhány kevésbé visszafogott kaptatójáig. A legnagyobb élményt természetesen kinek-kinek a célba való beérkezés jelentette - egyesek oly mértékben igyekeztek elhúzni az élvezeteket, hogy képesek voltak még további plusz kilométerekkel ráfejelni a kötelező távra, egy decens kis eltévedés erejéig...

Bojtos Ferenc

A cikkhez további képek is tartoznak! Klikk ide <<<