A címadás csak részben plágium, a Bugaci Oktatóközpontban két egymást követő hétvégén át folytatott tevékenységünk ugyanis a terepi sétát tekintve tényleg érintette a botanikát, az öreg épület tetejére szerkesztett felső koszorú ugyanakkor jelentésben messze áll a címben foglaltaktól… Felső koszorúnak tudniillik azt a falak tetejére öntött beton keretet nevezik, amely az épület felső részének összefogására hivatott – kvázi ez akadályozza meg azt, hogy a szelemenfák szétlökjék a falakat, illetve segíti az egyenletes teherviselést.

A két hétvégéből az elsőn ráadásul a Magyar Természetvédők Szövetségének is helyt adtunk, egy néhány napos képzés erejéig Oktatóközpontunk vendégei voltak.

A puszta egyébiránt ilyenkor is kínál még némi látnivalót, érdemes tehát végigsétálni a nyárról jól megszokott útvonalon. Vendégeink ezt meg is tették, s állítólag nem kevés élménnyel gazdagodtak közben. Hiába, városi szemnek, városi tüdőnek unikum még a leginkább szomorú őszvárásába feledkezett természet is, az idén pedig Bugacon nagyon szépen jön el az ősz.

S hogy ez mennyire így van, azt a hűvösbe forduló éjszakák és a hideg hajnalok egyértelműen bebizonyították. Reggel a ködbe vesző szürkemarhák kolompjára ébredhettünk, aztán pedig a nap olyan színorgiákat produkált a keleti égen, hogy egyértelműen költői hangulatba ringatott mindenkit, majd egész napra. Az első hétvégén ezen költői hangulat gazdái jómagamon kívül egyébként Berentés Boglárka, Novák Norbert, Tóth Mónika és persze Szűcs Laci voltak – ez úton is köszönet segítségükért; a második hétvége munkás brigádja pedig Kármán Kolos, Sáfrány Fárk Árpád, Bakos Editke, Kotogán Alexandra, Veres Hajnalka és Konyhás István voltak. Az utolsó munkanapra erősítésként érkezett még Csehó Gábor és Fráter Zoltán, így aztán ez úton jelenthetjük, hogy sikeresen végrehajtottuk a kitűzött feladatot.

A vasalat és a fa zsaluzat elkészítése-felszerelése mellett egyéb járulékos munkákat is elvégeztünk persze, például sok év után először sikerült valamelyest rendezett formába önteni a raktárhelyiséget, a padlástéri szálláshelyen ágyneműztünk, az udvaron bálványfát irtottunk, illetve a hulladék anyagból megdöbbentő kifejező erejű performanszok születtek, ám ezeket egyenlőre talán inkább fedje jótékony homály. Majd ha az alkotók szeretnének a nyilvánosság elé lépni velük…

Meg kell itt még említenünk ugyanakkor részint a 18. életévükbe lépett résztvevők köszöntését, illetve a kint tartózkodás gasztronómiai vonatkozásait is – ez utóbbi egy idő után valószínűleg egy csemetés szakácskönyvben fog majd kicsúcsosodni; annyian és oly változatos formában vettek már részt ugyanis az itteni tevékenységek gyomrokat érintő részének megvalósításában, hogy lassanként dukálna már nekik egy önálló megjelenési lehetőség. Előzetesként talán annyit, hogy a „maradékok a spájzból” típusú, a semmiből is ételkölteményeket kreáló konyha elvét alkalmaztuk, úgyhogy „majd a Budai” elbújhatik…

További képekért KLIKK ide <<<

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető