Az Alkotmányban rögzített alapjogok szinte észrevétlenül szabályozzák mindennapi életünket. Ilyenek a szabadságjogok, vagy a sokat emlegetett egészséges környezethez való jog is, amelyre számos esetben kell visszahivatkoznunk, ha a környezetkárosítás különböző vállfajaival találkozunk. Vannak e mellett aztán olyan esetek is, ahol a józan észnek is csatlakozni kellene az alkotmányos alapjogok mellé, valahogy mégsem sikerül ezt megoldani…

Környezeti tanácsadó irodánkhoz Ruzsáról érkezett a lakosoktól bejelentés, az ottani lőtér elhelyezésének és működtetésének körülményeiről. A lőtér, ahol értelemszerűen lőfegyverekkel végeznek cseppet sem csendes tevékenységet, a település belsejében, a sportpályához csatlakozva kapott működési engedélyt. Hogy ezt korábbi korokban kiadhatták, cseppet sem meglepő, annál inkább az azonban, hogy ezt azóta sem vizsgálta felül senki. A sportpálya közvetlen közelében lakóházak, iskola áll, a területen közösségi élet zajlik.

Túl azon, hogy a lőtér üzemelése során a zajkibocsátás értéke meglehetősen megterhelő a körülötte lakók számára, felmerülhet az a kérdés is, hogyan hathat az itt tanuló, játszó ifjúságra a meg-megismétlődő sortüzek sokasága, egészségük, szellemi fejlődésük és látásmódjuk milyen károkat szenvedhet? Miért kell az itt élőknek egy rossz gyakorlatot eltűrniük?

A lőterek esetében az üzemeltetésre vonatkozó szabályokat a BM 49/2004. (VIII.31.) rendelete szabályozza. Megkeresése nyomán a helyileg illetékes jegyző is csak annyit tudott válaszolni, hogy a lőtér üzemeltetése e szabálynak megfelelő, vagyis a kijelölt napokra korlátozódik, a biztonsági előírásokat, fegyvertárolás, stb betartják. E mellett azonban, ha csupán a törvényi kereteket vizsgáljuk, a zajterhelési határértékekről szóló284/2007. (X.29. és 8/2002. (III.22.) rendelet is ugyanígy vonatkozik a lőterekre, mint meglehetősen magas időszakos zajkibocsátással rendelkező létesítményekre. A füleket terhelő decibelek kimérhetőek, meghatározhatók, sőt - mint megkeresésünk nyomán a felügyelőségtől tájékoztatást kaptunk – meghatározható az is, hogy az üzemeltetés gyakorlatának megfelelően hány személy lőgyakorlatát kell egyszerre bemérni a hiteles eredményhez.

Ha azonban ezen is túllépünk, további elgondolkodnivaló akad azon, hogy a havi kétszeri pukkantgatások sorozatát hogyan kell értékelnünk. Sok kis hangrobbanás nyilván sokra megy, nem egyforma a hatás nagysága, ha egyszerre dördül el a sortűz, vagy időben elnyújtva, hosszan ropognak a fegyverek. Aki íróasztal mellett kiértékeli a létesítéssel kapcsolatos szabályok betartását, az aligha mérlegeli reálisan, milyen hatással van egy ilyen állandóan megismétlődő zajforrás környezetére. Talán ha a döntéshozatal ideje alatt az ő ablaka alatt lövöldöznének, helyén tudná kezelni az ide vonatkozó emberi értékrendet. A petárdák és tűzijátékok használatáról szóló 155/2003. (X. 1.) rendeletben már sikerült felismerni, hogy az ilyen extrém jellegű, ha még oly rövid ideig is tartó zajterhelések milyen fokozott jelleggel károsítják a közvetlen környezet életminőségét; sikerült is keretek közé szorítani e tevékenységeket, bár nagyon sok megbolondult és világgá szaladt kutya, és szétcincált idegrendszer kellett hozzá.

Mint a lakók elmondásából kiderült, a lőtér használata egyébként az utóbbi időszakban erősen megnövekedett, egyre több a magát hasonló helyeken kiélő fegyvermániás. A csendes, békés többség érdekeinek védelmében több hivatal is megkerestetett, hozzáállásukon és hozzáértésükön múlik, lesz-e Ruzsán búcsú a fegyverektől.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető