 A meteorológus akkor a legsebezhetőbb a közvéleménnyel szemben, ha közvetlenül, az egyes emberekkel folytatott beszélgetés keretében faggatják a szakmai dilemmákról. Amennyiben a felvetett kérdések nem igényelnek azonnali választ, a meteorológusnak azonnal lehetősége akad egyeztetni a témát illetőleg a szakmai berkekben. Ez nem az adott meteorológus felkészületlenségéről tájékoztat minket, mintsem inkább a meteorológia tárgykörének szerteágazó mivoltáról. Az időjárási és éghajlati problémák megvitatása gyakran más-más aspektusból megközelítve más-más eredményekre vezetnek. Mint azt a későbbiekben is látni fogjuk, a kérdések megválaszolásához gyakran a Földünkön empirikusan is tapasztalható jelenségek nem elegendőek.
Mint már említettem kifejezetten az a meteorológus sebezhető a közvéleménnyel szemben, akit az egyes emberek közvetlen beszélgetés keretében faggatnak a szakmai dilemmákról. Ilyenkor átgondoltan, a szakma egy elméleti irányzatához ragaszkodva kell válaszolni a kevésbé szakavatott emberekben felmerülő kérdésekre. A szakmailag képzett meteorológus csak folyamatában, tapasztalatszerzés útján képes dönteni arról, hogy valójában mely elméleti irányzatokhoz ragaszkodik későbbi munkái során, mit tart valójában alaptéziseknek. Azonban a kutatások folyamatosak és gyakran kerülhetnek az öreg motorosok asztalára is friss, helytálló elméletek, amelyek felülírhatják, az eddig szentírásnak tekintett teóriákat. Persze ilyenkor is az évtizedes tapasztalatot felhasználva kell dönteni arról, hogy mely elméleteknek van létjogosultsága a meteorológiában, és melynek nem.
Azonban a fiatal, tanulni vágyó meteorológusjelöltek gyakran a tanulás fázisában kerülnek szembe egymásnak ellentmondó elméletekkel. Néha az egymással szembenálló tanárok más-más véleményen vannak egy adott témát illetőleg. Például másként vélekednek a meteorológusok, és másként a fizikusok a globális klímaváltozás tényéről. Ahhoz, hogy az ember meteorológussá váljon, azonban töménytelen mennyiségű fizikát kell tanulnia. Ha egy fizika tanár elméleti úton kellő érvekkel, a csillagászati eredményekre támaszkodva alátámasztja, hogy globális klímaváltozás márpedig nincsen, akkor azt kutyaköteles a meteorológuspalánta elfogadni. Azonban eléggé visszásan hat, ha az ember erről az óráról kilépve egy „Klímaváltozás” című előadásra ül be. Ilyenkor az ember vagy kételyek között vergődik, vagy elfogadja a szívének inkább kedvesebb elméletet.
A meteorológus szakma szavahihetőségét és megbecsülését emellett gyakran fenyegeti a szaktudás hiányával küszködő rajongók túlbuzgósága. Ezek az emberek még nem rendelkeznek teljes perspektívával a meteorológiát illetőleg, de mégis megpróbálják a meteorológia legnagyobb dilemmáit se perc alatt megválaszolni. Jómagamat is ebbe a csoportba kell sorolnom, ameddig el nem sajátítom a kellő szaktudást, aminek meglétét majd a diploma fogja jelezni. Sőt a jelenlegi alapdiploma megszerzése után is csak kételyek mellett tekinthetem majd magamat meteorológusnak.
Azonban ha az ember új személyekkel ismerkedik meg, önkéntelenül is megkérdezi a másik foglalkozását, érdeklődési körét. Az egyetemi és kollégiumi élet garantálja, hogy az ember számos új személlyel kerüljön kapcsolatba. Az elmúlt három évben ezen intézmények révén én is számtalan új egyént ismerhettem meg. Nagyrészt minden beszélgetés a szak-szakirány felderítésével kezdődött. A válaszom mindeddig kétféle reakciót váltott ki az emberekből. A természettudományi beállítottságú egyének nagy része vállveregetés közepette együttérzését fejezte ki a matematika és a fizika túlsúlya miatt. Míg a humán-beállítottságú személyek majd kibújtak a bőrükből, hogy végre megismerhettek egy meteorológust, holott azt sem tudták pontosan eleddig, hogy mi fán is terem az. Azonban minden egyes alkalommal megfigyelhető az emberek arcának megváltozása. Nem nevezném ezt fintornak, inkább csak tanácstalanságnak, hogy miként is választhatja egy épeszű ember hivatásának a felhők hajkurászását. Az ismerkedés e fázisa tehát még könnyedén kibírható, hiszen csak a grimaszokat és a mögöttes gondolatokat kell elviselni. A kezdeti meglepődöttséget azonban gyorsan felváltja az érdeklődés, a tudatlan kérdezősködés. Murphy-törvénye szerint azonnal a meteorológia legkényesebb kérdéseivel bombáznak a beszélgetőpartnereim. Tehát teljesen önkéntelenül kell megváltanom a világot és a szakma a legkellemetlenebb kérdéseire válaszolnom.
A legelső kérdés általában a másnapi időjárásra szokott vonatkozni. Azaz: Hogy akkor most tényleg esni fog-e az eső? És tényleg olyan melegünk lesz, ahogy azt a Vissy Karcsi bácsi is megmondta? Eleinte ezekre a kérdésekre megpróbáltam komolyan válaszolni. De általában senki sem hallgatta végig a mondókámat. Mindenkit csak az egyszavas válaszom érdekelte, azaz hogy esni fog-e vagy sem.
Illetve sokszor előfordult velem, hogy másnap találkozva azonnal a fejemhez vágták, hogy mégsem esik az eső, és még sincs meleg, ahogy azt tegnap ígértem. Ebből azonnal azt a konklúziót vonták le, hogy a meteorológia csak humbug, és semmi értelme ilyet tanulni. Ezt idővel megelégeltem, hiszen rájöttem, hogy a meteorológusok szaktekintélyét ásom alá azzal, hogy felelőtlen kijelentéseket teszek az időjárásra vonatkozólag. Hiszen nekem még nincsen évtizedes szakmai tapasztalatom, és nem hordom magamnál a legfrissebb mért léghőmérsékleti és légnyomási adatokat, amelyekből esetlegesen következtethetnék a közeljövő időjárására.
Ennek megfelelően szemléletet váltottam. Idővel rájöttem, hogy sok idegesítő, piszkálódó kérdés elől térek ki, ha én magam bagatellizálom el az időjárásra vonatkozó kérdezősködést. Manapság ha valaki azt szeretné megtudni tőlem, hogy holnap esni fog-e az eső, akkor azt válaszolom, hogy persze esni fog… valahol a világban biztosan. A hétköznapi embert nem igazán érdekli, hogy pontosan mitől is függ a csapadék keletkezése. És azt sem tudja elképzelni, hogy attól függetlenül, hogy az adott helyen nem esik, még 4-5 kilométeres körzetben bárhol hullhat az a fránya eső. Azonban be kell látnom így ifjonc meteorológuspalántaként is, hogy a napi időjárásra irányuló kérdések megválaszolása sohasem fog a meteorológusok hálás feladatkörévé válni.
A felmerülő kérdések másik csoportja az éghajlatváltozás tárgya köré szokott csoportosulni. Azaz: Hogy akkor most tényleg van-e globális klímaváltozás? És akkor a globális klímaváltozás miatt ilyen enyhe az ősz? Illetve a globális éghajlatváltozás számlájára írhatóak a nyári melegrekordok is? Jómagam az éghajlattan felé kacsingatok, tehát ezen kérdéseket eleinte hálásnak véltem. Szerettem volna arról mesélni, ami engemet is merőben foglalkoztat. Azonban itt is tapasztalnom kellett a felületes érdeklődés meglétét. Azaz a beszélgetőpartnereim nagy része megelégedett volna azzal, ha azt mondom, hogy igen van, vagy éppen nem, nem fenyeget minket klímaváltozás.
Szerencse a szerencsétlenségben, a média közkedvelt témává tette a globális klímaváltozást. Ennek ellenére gyakorta hibás, elnagyolt összefüggéseket közöl róla, így mindig is lesz mit helyre tenni a fejekben a témát illetőleg. Ha tehát kellő vehemenciával kezdem el taglalni, hogy a klímaváltozás meglétét egyik tanárom megkérdőjelezi, míg a másik egyértelműen kitart mellette, azonnal előbújik az érdeklődés első valódi csírája a hallgatóságból. Innentől kezdve talán érdekli őket az, hogy a klímaváltozás kifejezésnek önmagában nem sok értelme van, hiszen a Föld éghajlata folyamatosan változik, minként bolygónk egy dinamikusan változó rendszer. Ilyenkor persze azonnal rávágják, hogy ebből következve nem is beszélhetünk semmilyen globális felmelegedésről. Persze erre én azt felelem, hogy a manapság zajló éghajlatváltozás földtörténeti léptékben is szokatlanul gyors üteműnek számít. Amiből aztán megint azonnal konklúziót akarnak levonni, miszerint még is valós probléma a klímaváltozás. Ilyenkor persze előrukkolhatnék azokkal a bizonytalan számításokkal, amelyek a felhők sugárzásmódosító hatását közelítik. Hiszen ezen számítások során hibákat véthetünk, amelyek nagyságrendje összevethető az eddig prognosztizált felmelegedés mértékével (written comm. Hunyady A., 2008).
De ezekről a tényekről inkább hallgatok, úgy, mint a kaotikus rendszerek aperiodikus szabad változékonyságáról is. A szabad változékonyság elmélete ugyanis lehetővé teszi, hogy a rendszer felvegye a fizikailag megengedhető bármely állapotot, illetve hogy azok eltérő gyakorisággal következzenek be. Így joggal lehetne kijelenteni, hogy az éghajlati idősorokban jelentkező, tartósabban egyirányú trendek valójában olyan folyamatok, amelyeket nem külső éghajlatalakító kényszerek váltanak ki (written comm. Hunyady A., 2008). Ez a tény azonban már végképp összezavarná a globális felmelegedésről alkotott képüket.
Lehet, hogy alattomos dolog megvezetni az embereket, de nem lehet, nekik minden egyes tényről beszámolni. Ha mindenki birtokosa lenne az összes új kutatási eredménynek, mindenki látná az összefüggéseket az egyes meteorológiai tényezők között, akkor mindenkit meteorológusnak tekinthetnénk. Persze a viccet félretéve nálam az információszűrés oka egy magasabb eszme léte, ez pedig a környezetvédelem. Általában én abban a hitben hagyom a beszélgetőpartnereim, hogy valós problémával áll szemben az emberiség, mikor is a globális éghajlatváltozásról van szó. Ez a feladatom, hiszen elkötelezett híve vagyok a környezet- és természetvédelemnek. Szomorú, de a mai felgyorsult világban csak egy ilyen sokkoló ténnyel lehet az embereket rávenni arra, hogy tegyenek valamit is bolygójuk és környezetük védelmében. Ebből a célból írtam meg tavaly a Tények és tévhitek a globális klímaváltozás témakörből című cikkemet is, amelyet végül a 20 éves a CSEMETE Jubileumi Évkönyv IV. része közölt le. Ekkor még csak másodéves meteorológushallgató voltam, de már nagy ambíciókkal telve azt hittem, hogy mindent tudok erről a kérdéskörről. Mostanra kiderült számomra, hogy korántsem vagyok birtokában az összes ténynek a témát illetőleg. Így az a cikk még csak szárnypróbálgatásnak tekinthető, annak ellenére, hogy sok valós és helytálló érvet közöl a globális klímaváltozás megléte mellett.
Végül álljon előttünk egy kitűnő példa arra, hogy hogyan lehet kigyomlálni a média által rosszul elhintett információ-magvakat. Nézzük meg, hogyan is kell röviden kételyeket eloszlatni, mégis fenntartva az eddig szentírásnak vélt elképzeléseket, miszerint mégis klímaváltozással állunk szemben.
A meteorológus szerint természetes a nagy hőmérsékletingadozás (2008. szeptember 24.)
Belefér a természetes ingadozásba az elmúlt napok átlagosnál hűvösebb időjárása, ugyanakkor régóta nem volt példa ekkora mértékű hőmérséklet-csökkenésre másfél hét alatt - mondta az MTI-nek Nadrai Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa. A hónap első fele rendkívül meleg volt; a szeptember 6-ai országos melegrekord meg is dőlt. Kilenc nappal később viszont a szeptember 15-ei országos hidegrekord dőlt meg, akkor Sopronban 8,6 fokot mértek. Ekkora mértékű lehűlés nagyon ritkán fordul elő ilyen rövid időszakon belül, de nem egyedi dolog - mondta Nadrai Attila. Ez az ingadozás még nem tekinthető az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés egyértelmű jelének - szögezte le.
Nadrai úr röviden, kellő határozottsággal kijelentette, hogy az ősz során tapasztalható negatív és pozitív extrémitások egyike sem írható egyértelműen a klímaváltozás számlájára. Mégis fenntartotta az éghajlatváltozás létének bizonyosságát, azzal hogy megfogalmazásában alkalmazta az egyértelmű kifejezést.
Ennek megfelelően a meteorológusnak mindig, minden egyes fórumon és mindenki számára egyértelműen, röviden és az elméleti meggyőződésének megfelelően kell reagálnia a felmerülő szakmai dilemmákat illetőleg. Ezzel kiküszöbölhető, hogy ellentmondásba kerüljön önmagával, amivel nagyon sokat rontana a meteorológusok így is eléggé megtépázott ázsióján. Továbbá aki még nem rendelkezik eléggé kimunkált szemlélettel a meteorológiát tekintve, az csak önkritikát gyakorolva, a saját határainak ismeretében nyilatkozhat olyan súlyos témák megvitatásában, mint a holnapi időjárás vagy éppen a globális felmelegedés. Ezúton kérem szíves elnézését minden egyes szakmabelinek, hogy eleddig és a következő években (akár ezen művel is) rontom a meteorológusok megítélést. Mentségemre legyen szólva ezek még tanuló évek, és minden erőmmel azon vagyok, hogy idővel ezen „szűk körhöz” csatlakozhassak.
Szelepcsényi Zoltán
|
A legelső kérdés általában a másnapi időjárásra szokott vonatkozni. Azaz: Hogy akkor most tényleg esni fog-e az eső? És tényleg olyan melegünk lesz, ahogy azt a Vissy Karcsi bácsi is megmondta? Eleinte ezekre a kérdésekre megpróbáltam komolyan válaszolni. De általában senki sem hallgatta végig a mondókámat. Mindenkit csak az egyszavas válaszom érdekelte, azaz hogy esni fog-e vagy sem.