No, nem kell megijedni, itt most nem egy okos okfejtés következik kicsiny hazánk tán sosem volt politikai kultúrájának agóniájáról – ezeket a zavaros heteket a CSEMETE aktivistáinak jóérzésű elemei nem az utcán, hanem megintcsak a Bugaci Oktatóközpont szépítésével és építésével töltötték. A plafon emlegetése itt csak olybá tűnik jogosnak, hogy tényleg mindenki rajta volt; ki alulról, ki felülről…

Épül - szépül Bugac!

A fejben fogant, s ott lejegyzett terveknek megfelelően a ház már szépen kiegyengetett falainak tetejére könnyűszerkezetű, fából készült födém került, jóféle gerendáit csavarkötésekkel rögzítettük, hogy bontható legyen. E ponton a ház leginkább lerágott csirkecsontok halmazának látszott, s hogy ezt a képzavart legyen hova tenni, gyorsan tényleg lerágtunk némi csirkét, tényleg pusztán az összehasonlítás végett… A ház szebb volt.

A gerendázat alulról egy párnafa-hálót kapott, amelybe aztán a tényleges mennyezetet alkotó gipszkarton lapok csatlakoztak. Szépen lassan befedésre került hát az, amit még július utolsó napjaiban nyitottunk fel, s innentől kezdve már nem lehet többé „sokcsillagos” szállásról beszélni, hiszen bentről az alvók már nem a csillagos eget látják a fejük felett. A födém belsejét párazáró fóliával béleltük, majd a kis kazetták megkapták a hőszigetelést, s arra a második réteg takarófóliát. Igazából itt megintcsak tényleg környezettudatosan jártunk el, hiszen a hőszigetelés egy része – például a konyha és a kamra fölötti szakaszokon – a jégkocka-akció Austrothertmes szigetelőanyagából, illetve a biomonitoring program cserépalátétként használt hungarocell lapjaiból készült el. Mondhatni anyagában újrahasznosítva…

S hogy adjunk egyet a közösségi tereknek is, a födémszerkezet felső borítása sem holmi cementalapú örökélet, vagy műhanyag bevonat, hanem egyszerű, mondhatni mezei deszkázatot kapott. Ez önmagában alkalmas mindenféle könnyű felső terhelésre, de például táncmulatságra és bútorraktározásra nem, ezen tevékenységeket tehát kénytelenek leszünk egy szinttel lejjebb megoldani. A deszkázat viszont bontható, szerelhető, különösebb trancsír nélkül átalakítható, tehát az oktatóközpont igényeit figyelembe véve ideális; sőt, mondható környezetbarátnak is. No jó, mondjuk a szálkaveszélyt figyelembe véve hemperegni nagyon nem lehet rajta, de hát e célra meg ott van a tanya körül az a mérhetetlen mennyiségű gyöp. Csak a lepényekre kell vigyázni.

Imígyen tehát minden igényt kielégítettünk. A gipszkarton felküzdéséért még meg kell említenünk a köszönet végett az orosházi kommandód, egyéb engedély híján a névtelenségbe burkolóznak egyenlőre, de ez itt a reklám helye; aki gipszkartonban gondolkodik merem ajánlani a közvetítést, nagyon szépen dolgoznak, és Bugacon grátisz end frankó oldották meg az ügyletet, tehát szeretjük is őket…

Ja, és még egy fontosa dolog, mindamellett, hogy a csillagok immár nem látszanak (kéretik mindenféle politikai áthallástól tartózkodni), megtörtént végre az is, hogy az eső többet az épület belsejében nem es, azaz felülről zárult a beltér. Azért ez fontos vívmány, s nagy tett az Oktatóközpont történetében!

A cikkhez tartozó képek itt <<<

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető