Daliás idők
A hazai zöld mozgalom eddigi történetének kétségkívül legfontosabb momentuma volt, amikor - miként a világra nyíló szemű csecsemők - a rendszerváltás után öntudatra ébredt, és első alaklommal szervezte magát egységes fórummá, azaz 1991-ben Tatán először szervezett országos találkozót. Hogy ez még finoman szólva is szűkebb körű volt? A mostani gigászi méretű mítingekhez mérve talán ráfoghatjuk, azonban csírája volt ez mindennek, amit azóta is „egységes fellépésként” és „együttműködésként” szokás definiálni szociálisan érzékenyebb tréningjeinken. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy ezen első OT előtt ne lett volna meg a törekvés a zöld mozgalomban a fenti értékek iránt, vagy hogy előtörténetük során a szervezetek ne alkalmazták volna azokat a mindennapi működésükben; de tény és való, nagyon sok minden datálható ezen időszakra, ami aztán hosszú távra, gyakorlatilag több-kevesebb folytonossággal azóta is érvényes módon meghatározza mindannyiunk közösségi jellegű tevékenységét.
Nyakunkba szakadt tehát a rendszerváltás és a demokrácia, amit az azt megelőző időszakban is működő szervezetek már szintén nem minden előtörténet nélkül kezdtek használni és kihasználni. Kihasználni, mert a mindennapok során ez már azt a plusz könnyebbséget jelentette, hogy a véleményhez már nem csak jogunk lett, de egyre bővülő módon alkalmunk is annak hangoztatására, sőt, egyes elvetemült esetekben még foganatja is látszott mindannak, amiért oly sokan tevékenykedtek elég régóta, lankadatlan szorgalommal. Az első néhány évben tényleg mintha megbabonázott volna minket a szabadság és a lehetőségek végtelen tárháza; de az eufória mellett gyorsan felmerült az igény arra, hogy mindezzel ésszel éljünk, és állítsunk fel olyan kereteket a magunk számára, amelyek mentén nem száz irányba szertefutó módon, hanem némileg koordináltabban tudunk érdeket érvényesíteni és zöld ügyet szolgálni. S ha már lúd, legyen kövér, ekkor kezdett el felmerülni annak igénye is, hogy ha már mélyenszántón bele kívánunk folyni mindennapi életünk környezeti szempontok szerinti átalakításába, a zsigeri elszántságon kívül nem ártana mindenféle szakmai szempontokkal és ismeretanyaggal is megismerkednünk ehhez. Magyarán paradigmaváltást csak úgy készíthettünk/készíthetünk elő, igét csak úgy hirdethetünk, ha szakmailag kőkeményen megalapozott tényekkel és technológiákkal operálunk; hiszen csak így lehet esélyünk mások meggyőzésére és saját hitelességünk megalapozására. Mindeme folyamatok pontos leképezésének váltak helyszínévé az Országos Találkozók, ahol összeért a kelet a nyugattal, a vidék a fővárossal, az elmélet a gyakorlattal.
A párbeszéd és a vélemények egyeztetése mellett megjelentek tehát azok a szakmai jellegű, olykor tudományos igényű továbbképzések, konferenciák, fórumok és fejtágítások, amelyek alapvető célja már egymás, magunk képzése volt. Az Országos Találkozók e szempontból is többletet jelentettek a mozgalom számára, hiszen minden korábbinál szélesebb körben váltak az információk ismertté, úgymond itt mindenki odaférhetett ahhoz az ízlésének és világnézetének megfelelő tiszta forráshoz. Gyorsan kiderült, hogy ugyanabban rejlik erőnk, mint Földanyánknak is, s a mozgalom sokszínűségéből, sokléptékűségéből igyekeztünk a legnagyobb erényt kovácsolni. Hogy e tevékenységben épp a Magyar Természetvédők Szövetsége volt, és remélhetőleg lesz is a mozgalom egyik zászlóshajója, azt vitatni históriánk ismeretében aligha érdemes.
Mindeme kovácsolgatás és szorgos világmegváltás közepette kapott új arculatot, vagy ha úgy tetszik arculcsapást az Országos Találkozók rendszere. Ama bizonyos miskolci OT-n, ahol a hatalom kezet nyújtott a mozgalom felé – más kérdés, hogy időnként úgy érezzük, gyakran nem ölelő vagy osztogató ez a kéz, hanem csupán egyetlen ujját mutatja… Egy kicsit jó, egy kicsit rossz, mint szinte minden, ami a kormányzattal való együttműködésünk során eleddig előtérbe került. Az Országos Találkozók innentől választási grémiummá nőtték ki magukat, bár hogy ez előrelépés-e, vagy esetleg valami más, afelett minden alkalommal hosszasan el tudunk vitatkozni. A rendezvény állandó programpontjai közé mindenesetre bekerült a mozgalom küldötteinek megválasztása, akik szegények picit olyanok, mint az első világháborús bakák, nagy lelkesedéssel és dalolva indulnak, aztán hamar a lövészárokban találhatják magukat. Azonban mindezidáig úgy tűnik sikerült a politika pergőtüzét kizárni az OT-k falain kívülre. Ha meg is jelenik az itt megtárgyalt témák között, mindig a problémák részeként, és hála a belátó józanságnak, nem a célok megoldásának kulcsaként. Bármilyen kitűző is szerepelt a kormányzati zakókon, a zöld mozgalom szerencsére volt annyira civil, hogy észrevette, itt csak okos lehet, szép nem – a semlegesség ugyanis azzal jár, hogy mindkét oldal potenciális ellenségének tekinti, s csak a szervilizmus útján tartja megszelídíthetőnek. Jelentem, egyenlőre ellenállunk…
Káoszelmélet
Ha valaki új emberként csöppen a jelenlegi OT-k valamelyikére, első blikkre bizton számíthat arra, hogy sem kiismerni nem fogja magát, sem valamelyest átlátni a rendezvény egészének célját, tartalmát és szereplőinek rendszerét. Évről-évre rengeteg új arcot látni a találkozókon, s ennek csak részben oka a résztvevők növekvő száma, és a megrögzötten OT-függő szervezetek új aktivistáinak megjelenése. Ahogy a zöld mozgalom valódi társadalmi tényezőként kezdett mutatkozni, s már nem volt zavaros álmodozók gittegyletének tekinthető, az elismertség magával hozta az átalakulást, a bővülést. Ma már a régi, patinás zöld szervezetek mellett olyan újak bontogatják szárnyaikat, amelyek sok esetben csupán a felépítésüket, világnézetüket tekintve azonosak a klasszikus értelemben vett „zöldségekkel”, céljaikat tekintve nem szorítkoznak kifejezetten a természet és a környezet ügyének szolgálatára.
Ha a főzőműsorok mintájára a szükséges hozzávalókat kívánjuk felsorolni, egy Országos Találkozó elkészítéséhez a következő alapanyagok és eszközök szükségesek: Végy először is egy megfelelő méretű helyszínt. Kicsiny hazánk területén szerencsére nem túl nagy a metropoliszok előfordulásának valószínűsége, de szerencsére nem is a település lélekszáma itt a mérvadó. Régi jó szokásunk, hogy szeretjük bejárni a honi tájakat, így az OT is olyan vándorcirkusz, amely lehetőség szerint az ország legkülönbözőbb pontjain bukkan fel, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ily módon is elősegítse egy-egy tájék bekapcsolását a civil élet vérkeringésébe. Mint azt az eddigi példák is mutatják, már csak a rendezvény nagyságrendje és médiavisszhangja miatt is, hosszabb távra kihat ha egy-egy település otthont adhat a Zöld Szervezetek Országos Találkozójának. Eleddig sikerült elkerülni a megrendezés ugyanazon helyen való ismétlését, miként kerüli a mozgalom Budapestet is, mint macska a forró kását – gyaníthatóan azért, nehogy túl jól sikerüljön, és végül végleg odaszokjunk.
A tágabb értelemben vett helyszínen aztán szükségeltetik még valami jó nagy épület, sőt, mindjárt több is. Először is egy olyan, amelyben van egy két-háromszáz küldött befogadására alkalmas nagyterem, valamint egy ennél sokkal nagyobb aula, hiszen a többség ideje nagy részében amúgy sem a plenárison ül bent, hanem odakint kokettál rég nem látott, illetve mindennap látott kollégáival… Szükséges továbbá valamely szálláshelynek nevezhető hajlék, ahol hat-hétszáz ember megalhatik, s végül ugyanerre a mennyiségre megfelelő, étkeztetésre alkalmas objektum. A többi, nem kevésbé nélkülözhetetlen kiegészítő, mint a helyszínen és a városban szétszórt kulturális és kevésbé kulturális intézmények már a település adottságaitól függenek, és a járulékos eseményeknek gyakran legfontosabb színhelyévé léphetnek elő.
De a legfontosabb tényező talán az a szervezet maga, amely az OT házigazdai teendőit látja el. Ezt megteheti egyedül is, amennyiben eléggé tőkeerős, és aktivákban is gazdag szervezetről van szó, meg civil konzorciumként össze is foghat több kisebb, helyileg érintett egyesület, s akkor közös erőfeszítésük gyümölcse a találkozó. A CSEMETE és az MTvSz már többször részesült abban a jótéteményben, hogy részt vehetett az OT-k szervezői munkájában, főszervezőként és közreműködőként egyaránt, de ha csak az eddigi rendező szervezetek névsorát nézzük végig, szinte kivétel nélkül a Szövi tagszervezeteihez köthető a házigazdai szerepkör. Mint ernyőszervezet, a Szövetség természetesen mindettől függetlenül, év közben folytatólagosan részt vesz a mozgalom ezirányú tevékenységeinek koordinálásában, tehát az OT-kat követően nem engedi el tagszervezetei kezét, mind segítőként, mind ötletadóként állandó részese többségünk munkájának.
S ha már helyszín és szervező van, akkor csupán néhány aktualitás és egy-két permanens probléma szükségeltetik, ami a találkozó szakmai programjának tematizálásához nyújt iránymutatást. Minden évben szembesülünk valamely olyan közös üggyel, ami vezérmotívumként végigkíséri az adott OT egészét, s amely alaposabb körüljárást igényel a mozgalom részéről. E fő téma köré aztán a különböző szekciókban a mozgalom tevékenységének teljes keresztmetszetét adó szakmai munka szerveződik, ahol ki-ki a vele azonos érdeklődésű, és egyező vagy ellenkező véleményű szervezetekkel egyeztethet stratégiáról, teendőkről, tapasztalatokról. A program sikerére utal az utóbbi években a szekciók munkájának túlburjánzása, amely már-már olyan gazdagságban kínál részvételi lehetőséget a derék mozgalmárok számára, amely a „hogyan legyek három helyen egyszerre?” kérdés felvetését teszi szükségessé. Mindezek ellenére azt hiszem, ezek azok a kis műhelymunkák, amelyek az OT-k valódi értékét, céljaink elérésének tekintetében igazi húzóerejét megadják. A szekciók munkája során erjednek istenigazában a problémák kiforrott kérdésekké, jobb esetben válaszadássá, javaslattá. Az állásfoglalások utóélete ugyanakkor persze nem minden esetben egyenértékű, akad amely végül eléri célját és tényleges hatást fejt ki, és akad amelyik visszhang nélkül marad – ilyenkor általában marad a téma folyamatos célkeresztben tartása, hiszen a mozgalom olyan mint a pitbull, amit megragad, azt egykönnyen nem ereszti.
Állattani hasonlatok
S ha már a zoológiai példáknál tartunk, az Országos Találkozó egésze talán leginkább egy okos amőbához hasonlatos, hiszen a szó valódi értelmében vett „feje”, fejszerve nincsen, itt-is, ott is kis okosság-központok működnek benne, állábaival több irányba nyújtózkodik egyszerre, de mégis együtt mozog, együtt mozdul, ha szükségét érzi. Akármennyire is különbözőek a szervezetek az anyagi háttér, a személyi felépítés vagy a problémák megoldási módjainak megközelítése kérdésében, szerencsére mindig akad jó néhány olyan ügy, havária, primadonna típusú miniszter, vagy multicég-nyomulás, amelynek hatására a mozgalom korrektül összezár. Hogy eredménnyel vagy eredménytelenül, az természetesen már egy másik történet, a lényeges elem ebben az esetben az, hogy a közös platform azért mindig megszüli az egységet, még ha a belügyekben időnként dúl is a rózsák háborúja.
Az egység megteremtésében Szövetségünk is tevékenyen kivette, illetve kiveszi a részét, az utóbbi években indított, a civil párbeszéd erősítését célzó projektjei kifejezetten látványos eredményeket hoztak mindannyiunk számára, még ha nem is minden területen azonnal érzékelhetően. Ami az Országos Találkozókat, és a két találkozó közti időszakban az egyeztető fórumokon időről időre ténylegesen egyeztető küldöttek munkáját illeti, a Szövi tevőlegesen is kiveszi a részét a tematizálásból, valamint ezzel párhuzamosan a módszertani és a tartalmi megoldások kereséséből is. Hogy véleményformáló erejét milyen irányban fejti ki, azt az elsősorban a különféle területeken nagyobb jártasságot szerzett tagszervezetekből álló munkacsoportok tevékenysége határozza meg.
S még egy előny, amely az Országos Találkozók érdekérvényesítő képességét, valamint a szervezetek mindennapi kis harcaiban való eredményességét, fittségét növeli: ez pedig az a rugalmasság, amely szintén a soktényezős mozgalmi összetételünk eredménye. A mozgalom ugyanis hajlamos úgy viselkedni egy-egy problémára fókuszálva, mint a hidra, vagy a hétfejű sárkány, vagyis ha egy tagszervezet elfárad, kompetenciát veszt, vagy más okból lép hátra a csatasorból, három másik támad helyette, amely az ügyet felkarolja. A mindennapos kapcsolattartás egyre bővülő lehetőségei természetesen sokat adnak ehhez hozzá, hiszen emilen, telefonon, skypon, faxon és füstjelekkel, de a mozgalom állandó jelleggel küldi és fogadja üzeneteit, kommunikál, tárgyal, egyeztet – ám ami a személyes találkozás értékét, sokat nem szólva varázsát illeti, nos e szempontból az OT nélkülözhetetlen, pótolhatatlan…
Olyanokkal találkozhatunk itt, akikkel személyesen jó ha évente egyszer van alkalmunk konzultálni, és jó, hogy van alkalmunk konzultálni. Azaz a csoportszocializáció szempontjából sem megkerülhető az OT jelentősége, egy röpke, regisztrációnak titulált násztánc után ez a néhány nap hivatott arra, hogy a zöld mozgalom apraja-nagyja személyesen megerősíthesse baráti és munkakapcsolatait, a szervezetek vizuálisan is beazonosíthassák egymást, majd végül a szavazás nyilvános aktusában egyesüljenek egy nagy boldog plenáris ülésen.
Én, te, ő, mi, ti, ők
Kicsit sem kell hosszan vizsgálódnunk környezetünkben ahhoz, hogy láthassuk: másodpercekben élünk. A napok, hetek mind-mind határidők, feladatok, el- és beszámolások taposómalmában telnek, felőrölve energiát, idegzetet. Amikor azonban eljön az Országos Találkozó ideje – nem tudom ki hogy van vele -, én erre a néhány napra mindig szögre tudom akasztani a mindennapi gondok gordiuszi gubancát. Ez a három-négy nap nem ezekre van szánva, hanem arra, hogy a sok-sok hasonló gondolkodásúval közösen keressek megoldást azokra a jóval hosszabb távra érvényes problémákra, amelyek nem egy heti munkabeosztásban vagy egy kormányzati ciklusban eszkalálódnak majd. Egyszerűen azért, mert jó így találkozni, jó újra látni a megszokott régi, és az ígéretes új arcokat, a Szövi tagjait, a mozgalom nagyjait, meg persze az „aprólékot” is… mert mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik.
Epilógus
A fenti cikk bizony harmadközlés… Első körben már két éve megjelent ernyőszervünk, a Magyar Természetvédők Szövetsége, vagy ha úgy tetszik, a Föld Barátai Magyarország évkönyvében – akkor szerkesztői, vétlen tévedésből Ilosvay György neve alatt. Mint kiderült revansot vennem felesleges, mert vállalhatók voltak számára is az írásban foglaltak, de azóta bekövetkezett még két fontos esemény Egyesületünk életében: Egyrészt 2007 tavaszán ugyanis kecskeméti helyszínnel ismét a CSEMETE rendezhette meg a zöld mozgalom nagy éves találkozóját, helyi partnerszervezetként a Körlánccal együttműködésben. Reprezentáns vendégeink közt köszönthettük a környezetvédelmi minisztert, a parlament elnökét, s a köztársasági elnököt is, de mindenekelőtt abban reménykedünk, hogy a részt vevő civil szervezetek megelégedésére szolgált e program. Másrészt most, 2010-ben ismét ott lehetünk az OT szervezői közt, ezúttal a Hortobágyon, a Terepszemle Stúdió partner szervezeteként.
Az idei OT-ról részletes információkat olvashatnak az érdeklődők, valamint a regisztrációt is megejthetik a www.zoldot.hu honlapon.
Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető
Függelék – a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozói
1991 – Tata
1992 – Szeged
1993 – Mosómagyaróvár
1994 – Eger
1995 – Nyíregyháza
1996 – Miskolc
1997 – Gödöllő
1998 – Pécs
1999 – Hajdúböszörmény
2000 – Győr
2001 – Vác
2002 – Szarvas
2003 – Szombathely
2004 – Debrecen
2005 – Zalaegerszeg
2006 – Veszprém
2007 – Kecskemét
2008 – Pécs
2009 – Tatabánya
2010 - Hortobágy
|
A zöld szervezetek éves mustráját, a Környezet és Természetvédő Szervezetek XX. Országos Találkozóját (OT) idén Hortobágyon rendezzük meg, 2010. március 25 és 28 között. Fő szervezője a Terepszemle Stúdió, a CSEMETE Egyesület, és a hajdúböszörményi Zöld Kör remélhetően hathatós segítségével. A találkozó nyitott, bárki regisztrálhat résztvevőként.