 Számunkra, "CSEMETÉ”-sek számára különösen sajnálatos, hogy 2009. decemberében megszűnt a szállítás a vasútvonalon, hiszen diák táborainknak mindig élmény dús program volt Bugacról elvonatozni pl. a kiskunmajsai fürdőbe. Kecskemétről Kismarosra utaztunk, miközben Budapesten felvettük erdélyi társainkat is, ahol megtekintettük és szakértő ismertetéssel megismertük a „Börzsönyi gyermek-vasút” azaz a Börzsönyi (egykor kiterjedt) erdei vasutak egyik megmaradt, sőt felújított szakaszát, ahol Uniós támogatással egy viszonylag nagy remiz (fedett járműtároló) is létesült a közelmúltban. Maga a vasút,- volt módunk megtapasztalni- jól működik. Szép időben hétvégén viszonylag nagy a látogatottsága. Diákcsoportok, nyugdíjasok előszeretettel utaznak rajta.
 Kismarosról indultunk tovább szlovákiai célunk felé a Fekete-Garam menti Cierny Balog-ba (Cserni Balog, azaz Fekete Balog, Breznóbányától 8 km-re délre), ahova késő este érkeztünk meg. Szállásunk az ottani síközpontban volt, három ágyas fűtött szobákban. Másnap, szombaton rövid látogatást tettünk a polgármesteri hivatalban, ahol a polgármester röviden tájékoztatott bennünket a cierny balog-i község, és üdülési övezet múltjáról és jelenéről. A település manapság az idegenforgalomra van berendezkedve, évente több tízezer látogatót fogad elsősorban néprajzi, ipar történeti, és turisztikai céllal. A síturizmus sajnálatos módon sorvadó-félben van, részint a hóviszonyok romlása, továbbá a pozsonyi tulajdonosok marketing-hibái miatt.
 A polgármesterrel történt találkozás után a VYDRA Egyesület (Vidékfejlesztési Társaság), -mint kapcsolati partner- vett minket gondjaiba. Egy 23 állomásos tanösvényt végigjárva megtekinthettük a település néprajzi értékekben igen gazdag múltját. A tanösvény a vidravölgyi skanzenbe vezetett (Lesnicky Skanzen- Vydrovska dolina), amely skanzen bemutatta az évszázadok alatt kialakult erdőművelés (fafeldolgozás, szénégetés, hegyvidéki pásztorkodás, helyi kézművesség, népművészeti hagyományok.) színes és gazdag múltját. A skanzenbe települt erdészeti múzeum szemléletesen tárja elénk a századokkal ezelőtt kezdődött erdőművelést, továbbá a mai legmodernebb erdőművelő eszközöket (Husqarna).
 A terület legfőbb turisztikai vonzerejét a Fekete-Garami Erdei Kisvasút jelenti. Ezt a vasútvonalat 1908-ban kezdték építeni. 760 mm-es, hagyományos, keskeny nyomtávú erdészeti célú vasút nyomán közlekedik. A pálya fénykorában 132 km hosszú volt, 115 embert foglalkoztatott, évente több mint 330.000 köbméter fát , és naponta 200.250 utast szállított. A vasutat 1982. december 31.-én a közakarat ellenében megszüntették. Tíz év elmúltával azonban, 1992 május 1-én a szlovák nemzeti kulturális örökség jegyzékébe felvétetett,s így, mint ipartörténeti létesítményt ünnepélyes keretek között újra megnyitották. Azóta üzemel egy 16km-es szakasza Cierny Balog és Henriktelep között. A vasút menetrendszerűen közlekedik diesel-vontatással, de külön rendelésre gőzmozdonnyal is működtethető.
Vendéglátónk a Vydra Egyesület, jól kihasználja a terület természeti adottságait. Gyalogos-és kerékpártúrákat szervez, lovas kocsikázási lehetőséget is biztosít, Továbbá páratlan animációs folklór-műsorokat, amelyek egyikén mi is élvezettel vettünk részt. Így tehát kipróbálhattuk a gólya-lábon járást a furkósbot-hajítást, a keresztvágó fűrésszel történő fűrészelést, de belebújhattunk népi öltözékekbe is. Ezen élmények birtokában hagytuk el 2 nap után Szlovákia e látnivalókban igen gazdag és szép területét.
 Hazafelé útba ejtettük a Dobsinai-jégbarlangot, a Szepes-Gömöri-karszt, a „Szlovák-paradicsom” területén. A Világörökség részét képező, méreteit és képződményeit tekintve európai léptékű jégbarlang „Jeges-lyuk” néven régóta ismert Feltárása csak 1870-ben kezdődött. Ekkor ugyanis Ruffini Jenő királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédfőhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő kezdték meg a feltárását. Dobsina város már egy év múltán a barlangot a hozzáférhetővé tette a kíváncsi látogatók számára. 1887-ben bevezették a villanyvilágítást a járatokban, s ezzel a világon az elsők között büszkélkedhettek. A barlang hossza 1483 m, szintkülönbsége112 m. Fő - és egyben leglátványosabb - része egy hatalmas üreg, amely döntően jéggel kitöltött, néhány helyen egészen a mennyezetig. A barlangban kiválóan megépített utak és lépcsők biztosítják a gyönyörködés lehetőségét 475 méter hosszan.
 Hazaérve Magyarországra, a Szilvásváradi Erdei Vasút indító állomását néztük meg, de zárás miatt már nem tudtunk utazni a 3.64 km pálya hosszúságú, a Szalajka völgyön végigfutó, a Fátyol-vízesést is érintő (hazai) legmeredekebb vonalvezetésű, és legforgalmasabb kisvasúton. Az egyik megállónál, a Szalajka-Halastónál van az Erdészeti Múzeum, amelyet adandó alkalommal feltétlenül érdemes megtekinteni.. A tanulmányút résztvevői a Serpentes Egyesület és a CSEMETE egyes tagjain kívül az erdélyi Horn Dávid Néprajzi-, Természet és Műemlékvédelmi Egyesület, a Teleki Oktatási Központ, a Kovászna-megyei Tanács Turisztikai Hivatalának képviselői közül kerültek ki.
 A tanulmányút , látogatás célja az volt, hogy a szlovákiai, erdélyi, és hazai kistelepülések megmaradása, illetve felvirágoztatása érdekében az ott található kisvasutak működtetéséhez, felújításához, ötleteket, lendületet és szakmai tapasztalatot szerezzünk, gyűjtsünk közösen , lehetőségeink szerint, s azokat figyelembe véve. A látogatás –vélhetően - elérte célját, mert mindhárom ország képviselői bátorítást nyerhettek a látottakból. A civil szervezetek, a forráshiánnyal küzdő hátrányos helyzetű kistelepülések összefogással, lelkesedéssel, megfelelő kommunikációval – a kölcsönös tapasztalatok birtokában - talán nem riadnak vissza a reménytelennek tűnő kezdeményezésektől, vagyis a vasutak felújításának kérdésétől. A Kárpát medence ugyanis valaha számtalan jól működő kisvasúttal büszkélkedhetett. Ezek a vasutak egyaránt szolgálták az ipari termelést, kereskedelmet és turizmust.
 A Nemzeti Civil Alapprogram támogatásának köszönhetően megvalósított tanulmányút résztvevői egyetértenek abban, hogy mind közül az Erdélyben található Kovászna megyei Kommandó térségében működő erdészeti siklóra és vasútra vár az a jövő, amit az országok közötti kezdeményezés és együttműködés hozhat e vasút újraindítására és mindannyiunk örömére.
A cikk további képei <<<
Szeged, 2011. október
Dr. Vetró Gábor
|
A Serpentes Egyesület három országra kiterjedő pályázatának egyik tanulmányútja 2011. 09. 15-én indult a tanulmányút Bugacról, ahol a résztvevők gyülekeztek, majd másnap kora reggel, megtekintettük a Kecskemét- Kiskunmajsa kisvasút 2009.-ben megszüntetett indító állomását és az ott létesített „Keskeny nyomközű vasúti jármű skanzent”.