A nemzetközi természetvédő szervezet, a WWF és a világ legnagyobb
fogyasztói egyesülete, a The Co-operative Group nemrégiben
megjelentetett közös jelentése veszélyes olajpiaci trendekre hívja fel a
figyelmet. Az emelkedő olajárak, a készletek apadása és a technológiai
fejlődés ugyanis mára olyan gazdasági szituációt teremtett, amelyben az
úgynevezett nem konvencionális olajforrások kiaknázása a magas
kitermelési költségek ellenére is jelentős üzleti haszonnal kecsegtet.
Az olajhomok és olajpala formájában létező hatalmas tartalékok
hasznosítása ugyanakkor komoly környezeti kockázatokat rejt, és
közvetlen veszélyt jelent bolygónk természeti egyensúlyára. A Föld
legnagyobb ilyen jellegű készleteivel Kanada és az Egyesült Államok
rendelkezik, és nyugtalanító, hogy előbbi máris ébredező olajhatalomként
pozícionálja magát.
Új „csillag” az olajpiac egén
A kanadai kormány állítása szerint az ország igazolt kőolajkészlete
jelenleg 174 milliárd hordóra tehető, amivel Szaúd-Arábia mögött a
második helyet foglalja el a világrangsorban. A készlet nagy része
közepes koncentrációjú olajhomok formájában áll rendelkezésre, mindez
azonban csak a jéghegy csúcsa. A teljes kanadai olajhomok-tartalékot
1700 milliárd hordóra becsülik, és ebből a jelenleg folyamatban levő
fejlesztésekkel 315 milliárd hordónyi válik rövid időn belül
kitermelhetővé. A hatalmas készletek kiaknázása óriási beruházásokat
igényel: az Alberta tartományban található kiterjedt olajhomokmezőkön a
nagyobb olajvállalatok (köztük a Shell, az ExxonMobil, a British Petrol
és a ConocoPhilips) 2015-ig mintegy 125 milliárd kanadai dollárt (kb.
115 milliárd amerikai dollár) kívánnak befektetni. Ha minden a tervek
szerint alakul, a szóban forgó területen zajló termelés 2020-ra éri el
maximumát.
Az Egyesült Államok olajpalakészletének kitermelése egyelőre még nem
tart ilyen előrehaladott stádiumban, de már ott is dollármilliárdokat
költenek az előkészítési munkálatokra. A világ vezető hatalmának nem
konvencionális olajtartalékait jelenleg 1500 milliárd hordóra becsülik,
és ebből az amerikai kormányzat szerint az elkövetkezendő évtizedekben
mintegy 800 milliárd hordó termelhető ki nagyobb nehézségek nélkül.
Befűtenének nekünk
A nem konvencionális kőolaj kitermelésének jelenleg ismert módszerei
sokkal energiaigényesebbek, mint a hagyományos technológiák.
Leegyszerűsítve a dolgot: sok energiát kell felhasználni ahhoz, hogy
valamivel többet állítsunk elő. Az olajhomok feldolgozásának egyes
fázisainál ugyanis nagy mennyiségű földgázra van szükség, többek között
az olaj kioldásánál, illetve elkülönítésénél használt meleg víz (vagy
forró vízgőz) előállításához. Kimutatások szerint 2004-ben ilyen célokra
összesen mintegy 17 millió köbméter földgázt égettek el, és a szakértők
úgy becsülik, hogy ez a szám 2015-re akár a 65 millió köbmétert is
elérheti. Ennyi gázzal egyébként Kanada háztartásainak negyede oldhatná
meg éves fűtési gondjait. Az olajvállalatok a növekvő szükséglet
fedezésére egy 1200 km hosszú gázvezeték építését tervezik, amely az
északi földgázmezőkről szállítaná a kitermelés helyszínére a kívánt
mennyiséget. A beruházás kalkulált költsége 16 milliárd dollár.
A nagy energiaigény másik negatív hozadéka, hogy ez a technológia
jelentős terhet ró bolygónk teljes ökoszisztémájára. Ennek elsődleges
oka, hogy az olajhomok feldolgozása háromszor, az olajpaláé pedig
nyolcszor nagyobb szén-dioxid-kibocsátást generál a hagyományos
eljárásokhoz képest. A szakemberek ezzel kapcsolatban arra
figyelmeztetnek, hogy az észak-amerikai készletek kitermelése 11-15
százalékkal növelné meg bolygónk légkörének szén-dioxid-tartalmát, ami a
Föld átlaghőmérsékletének körülbelül két fokos emelkedését eredményezné.
Nem kétséges, hogy ez nagyobb sebességi fokozatba kapcsolná a
klímaváltozási folyamatokat.
Kanada ennek ellenére láthatóan nem törődik a várható következményekkel:
az ország olajhomokból származó kőolajtermelése folyamatosan nő, sőt, a
hatalmas beruházásoknak köszönhetően a növekedés üteme várhatóan tovább
fokozódik. Jelenleg több mint egymillió hordót állítanak elő ezen a
módon, és a becslések szerint 2020 és 2030 között már 5 millió hordót
meghaladó napi termeléssel lehet számolni.
Alberta tragédiája
Kanada határain belül található a Föld boreális (északi, hidegebb
éghajlatú) erdeinek fele. Az ország olajhomokmezői is elsősorban egy
ilyen jellegű vidéken, Alberta tartomány szívében, egy mintegy másfél
Magyarországnyi (140 000 négyzetkilométeres) területen helyezkednek el.
Mivel a bolygónkon ismert növényi életközösségek közül a boreális erdők
kötik meg a legtöbb szén-dioxidot, védelmük kiemelt fontossággal bír.
Éppen ezért elszomorító az a tény, hogy már eddig is jelentős
erdőterületek estek áldozatul az egyre nagyobb méreteket öltő
olajhomok-feldolgozási tevékenységnek. A külszíni termelést folytató
bányák, a több száz kilométeres gázvezetékek, a hatalmas
szállítójárművekhez szükséges úthálózat és a járulékos infrastruktúra
kiépítése fájdalmas sebeket ejtenek az évekkel ezelőtt még érintetlen
vidéken.
Az alkalmazott technológia nem csupán az erdőségeket, hanem a környék
vízrendszereit is komoly veszéllyel fenyegeti. Az olajhomok feldolgozása
ugyanis rendkívül vízigényes eljárás: átlagosan egy hordó olaj
kitermeléséhez három hordó vízre van szükség (ugyanez a mennyiség az
olajpala esetében akár az öt hordót is elérheti). A felhasznált víz
elsődleges forrása az Athabasca folyó, melynek szintje az olajtermelők
mohóságának következtében (jelenleg 2-3 milliárd hordó évente) kritikus
mértékben lecsökkent. Ezt tetézi, hogy a felhasznált mennyiségnek csupán
5-10 százaléka kerülhet vissza a folyóba, a kátránnyal és egyéb toxikus
anyagokkal szennyezett hányadát viszont mesterséges tavakba kell
terelni. Ezek felülete akár az 50 négyzetkilométert is elérheti, és ez
már az a mérettartomány, amely a világűrből szabad szemmel is
felfedezhető. A toxikus óriástavak és a hozzájuk kapcsolódó csatornák
folyamatosan szivárognak, a talaj szennyezetté, a természetes
vízforrások ihatatlanná válnak, ezért a méreganyagok gyakorlatilag
akadálytalanul járják át a vidék vegetációra ítélt flóráját és faunáját.
Gátat kell szabni az esztelen pusztításnak
A kialakult helyzet súlyosságát jelzi az a 2007 májusában kiadott nyílt
levél, amelyben a világ több mint 50 országának mintegy 1500 tudósa
Alberta tartomány természeti kincseinek fokozott védelmére szólította
fel a kanadai kormányt. „Eddigi erőfeszítéseink hiábavalónak
bizonyultak, hiszen a világ erdőségeinek nagy részét már elpusztítottuk.
Kanada boreális erdeinek védelme jelenti talán az utolsó esélyt arra,
hogy megfordítsuk ezt a folyamatot, de ebben csak akkor bízhatunk, ha
vezetőink határozott döntéseket hoznak és haladéktalanul cselekednek”,
fogalmaz a levél.
„A WWF a nem konvencionális olajtermelés azonnali, globális
felszámolását követeli. Továbbá felszólítja a kormányokat, hogy – a
jelenleg Kaliforniában érvényben levő kibocsátási standardokhoz
hasonlóan – szigorú szabályokat vezessenek be azon üzemanyagtípusok
betiltása érdekében, amelyek nagyobb mértékben szennyezik
környezetünket, mint a tradicionális olajtermékek. Kanada üvegházhatású
gázkibocsátása 26 százalékkal növekedett 1990 óta, holott a kiotói
egyezményben 6 százalékos csökkenést ígértek. Ez nagyon nagy veszéllyel
jár a bolygó klímájára nézve. Nem palahegységekből és olajhomokból
kellene olajat fakasztani, hanem sokkal inkább előtérbe kellene helyezni
az energiatakarékosságot, az energiahatékonyságot és az alacsony
széndioxid-kibocsátású energiatermelést”- nyilatkozta nemrégiben
Figeczky Gábor, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója.
Fidrich Róbert MTvSz
forrás:
http://index.hu/tudomany/kornyezet/kanada5896/ |
Az olajhomok és az olajpala a fekete arany úgynevezett nem
