Hideg a reggel, havas a táj.
Élesek a kések, tiszta a tál.
Elő a kötéllel, tegyük a nyakára,
Ha megszúrtuk igyunk egy áldomásra.

Forró a víz, serceg a kefe,
Egy-kettőre nem lesz fekete foltja se.
Készül a bemetszés, már látszik a húsa,
Bélbe töltve lesz belőle kolbász és hurka.

Bent pattog a tűz, készül a vére,
Jó sok hagymával ebéd lesz belőle.
Forr a bor a fazékban, tele fűszerekkel,
Az átfázott emberek fenékig hajtják fel.


Jót tesz az testnek és léleknek,
Az átfagyott végtagok felengednek.
Jobban megy a munka is, s a hangulat sem gyatra,
Ha a forró tea mellé jut egy kupica pálinka.

Kikerült a disznónak nyelve, szíve, mája,
Majorannás hurka lehet leghőbb kívánsága.
Egy-két tábla szalonna is kerül az asztalra,
Felfüstölve is jó, de a legjobb abálva.


Bent a konyhában is nagy a sürgés-forgás,
Egy asszony sem rest, készül a sok fogás.
Lesz ott aztán orja, meg töltött káposzta,
Zsírja sercen a jó pecsenyének,
Hat fogásos ebéd a megfáradt egyénnek.

Jó bor is kerül majdan az asztalra,
Ezzel lesz a délután megalapozva.
A disznó már szétkapva hever az asztalon,
Hogy kicsit együtt legyünk ez kiváló alkalom.

Teli hassal jobban megy a munka,
Előkerül a mérleg, na meg a paprika.
Gombócold a kolbászt, de szaporán!
Te meg fiam tekerj egyet a nyakán!

Így lesz elpározva e isteni étek,
Minden szomszéd s vendég nagy örömének.
Szorgos munka eredménye a sok, fimon tepertő,
Na meg a disznózsír, ami még nem kenhető.


Reggel mire megdermed, el lesz mosva minden,
A gyilkos munkának nem marad nyoma sem.
Még egy utolsó reggeli vár minden szorgos kézre,
Nem gondolnak ők az eljövendő vészre.

Az udvarban addig bárgyún álló disznók bosszút esküsznek,
S kivont agyarukkal, támadásra készen,
Elindulnak a ház felé, bőszen.
Ekkor veszem észre, hogy mindez csak egy álom,
De a jó disznótort mindenkinek szívemből kívánom!

Ui.: Pityu üzeni, hogy én, született Simon Zsuzsanna vagyok a szerző, aki
meg lett ihletve! :p

A cikk további képei <<<