Magyarországon évente kb. 22 millió m3 települési szilárd hulladék keletkezik, melyből a felmérések szerint egy hazai lakos átlagosan 1,3 m3-t termel. De ezek mennyisége mellett a másik fő gondot az jelenti, hogy sajnálatos módon a hulladék létünk megszokott elemévé vált, beilleszkedett a természetesnek vett, „nem tiltott” dolgok közé. A hulladékok megjelenése és elszaporodása elsősorban attól vált kritikussá, hogy a kisebb méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy óriási mennyiségben megjelentek az egészségre ártalmas veszélyes hulladékok.
Mivel a vidéken, tanyán élő emberek, családok szűkebb közösséget alkotnak, éppen ezért könnyebben meg lehet valósítani a gazdálkodáson belül a környezettudatos életmódot, a „fenntartható” életvitelt:
• Hatékonyan és elővigyázatosan használja a természeti erőforrásokat
• Újrahasznosítással és egyéb eszközökkel minimalizálja a hulladéktermelést
• Olyan szintre korlátozza a környezetszennyezést, amely nem károsítja a természeti rendszereket
A családon belüli hulladékgazdálkodás elsődleges eszköze a megelőzés kell legyen, amely a hulladékok mennyiségének és veszélyességének a legkisebb mértékűre csökkentését jelenti. Tudatos fogyasztói szokásokat kell kialakítani. A hulladékcsökkentés érdekében szükséges erőfeszítéseket tenni, mert - a hulladékkezelés és hasznosítás ellenére - a hulladéktermelés elpazarolja az erőforrásokat és környezetszennyezéssel jár. Sem a hulladék hasznosítása, sem a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő ártalmatlanítás nem helyettesítheti a megelőzést. Az egyik elsődleges hulladék-forrás a csomagolási hulladék, ezért már a vásárláskor kerülni a felesleges csomagolóanyagba csomagolt termékek vásárlást. Már apró dolgok is elősegíthetik az otthoni hulladékok mennyiségének csökkenését: ha pl. saját bevásárló táskával megyünk vásárolni, akkor nem vagyunk ráutalva az üzletekben felkínált nejlontáskákra, vagy tisztítószerek vásárlásakor előnyben részesítjük koncentrátumokat.
A családon belüli hulladékgazdálkodás másik lehetséges eszköze az újrahasznosítás, a hulladék nyersanyagként történő felhasználása. Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy:
• az ember által készített tartós, nem természetes, hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
• olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.
Egy részint önellátó családi gazdálkodásban az alábbi hulladék fajtákkal lehet találkozni:
• papír hulladék (újság, karton)
• műanyag hulladék (ásványvizes, üdítős palackok, reklámtáskák)
• fém hulladék (alkatrész, italos doboz)
• üveg hulladék (ablaküveg, italos üveg)
• textil hulladék (ruházat, munkaruházat)
• komposztálható anyagok (biomassza)
• kevert hulladék (Tetra Brik italos doboz, műanyag ablakos boríték)
• veszélyes hulladékok (festék, oldószer, fáradt olaj, rágcsáló irtó, akkumulátor, szárazelem)
Nézzük egy kicsit részletesebben is a keletkező hulladékok felhasználási, illetve megelőzési lehetőségeit.
Természetközeli gazdálkodás
Az ökológiai gazdálkodás természetközeli gazdálkodás, környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható gazdálkodási mód, a mezőgazdasági termelés olyan formája, amely a rendelkezésre álló erőforrások természetes biológiai körforgalmán alapul. Koncepciója alapvetően abból az igényből született, hogy a mezőgazdálkodást összehangolja a természeti erőforrások és az ökológiai rendszerek sajátosságaival, valamint azok fennmaradásának és minél zavartalanabb működésének követelményeivel. Természetes forrásokból biztosítja a talajerő utánpótlását, és megőrzi annak egyensúlyát. Optimális mértékben hasznosítja a gazdaságban keletkező anyagokat és forrásokat, mérsékelt mennyiségben használ fel vásárolt, vagy külső forrásból származó alapanyagokat, egészségkárosító hatása minimális. Az ökológiai gazdálkodás alapul veszi a termőhelyek, a termesztett fajták és tenyésztett fajok természetes adottságait; elutasítja a genetikailag módosított fajták használatát; támaszkodik a megújuló energiaforrásokra. Vegyszert, szintetikus szereket nem, csupán biológiai eredetű növényvédő szereket alkalmaz.
A szintetikus úton előállított vegyszerek csomagolóanyagai veszélyes hulladékokként maradnak meg, mely külön kezelést igényel, ezért a természetközeli gazdálkodás ezeknek a hulladékoknak a lehetőségét kizárja.
Hulladék csökkentés komposztálással
A komposztálás a szerves anyagok szilárd fázisban, oxigén segítségével, biológiai úton történő lebomlása, amelynek során a rendszer hőmérsékletét a lebomlás során keletkező hő tartja fenn. A folyamat eredményeként stabil, földszerű anyag keletkezik, melynek nedvességtartalma kb. 40-50%. A komposztban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azokat a növények könnyen fel tudják venni, javul a talaj szerkezete, vízmegkötő képessége, nő a talaj biológiai aktivitása. Ugyanakkor a komposztálással csökkenthetjük az általunk megtermelt hulladék mennyiségét is.
Mi kerülhet a komposztálóba?
Konyhából és a háztartásból:
a zöldség- és gyümölcshulladékok, tojáshéj, kávé- és tea zacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu, jól feldarabolva: toll, szőr, papír (selyempapír, tojásdoboz, de újságpapír nem), gyapjú, pamut és lenvászon.
Kertből:
levágott fű, kerti gyomok (virágzás előtt), falevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt (nem beteg) növények, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács, fűrészpor (ha vegyi anyaggal nem kezelték a fát).
Mi nem kerülhet a komposztálóba?
Festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék, szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fémek), fertőzött, beteg növények, veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok, nagy forgalmú utak melletti növényi hulladék (fű, falevél stb.), elem, akkumulátor.
Mely élőlények vesznek részt a komposztálás folyamatában?
Mikroorganizmusok: Többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat.
Gombák és enzimek: Ők ketten együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található sűrű anyagok lebontásában.
Makrofauna: Rovarok, férgek, giliszták. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki.
A komposztálás folyamatának feltételei
Oxigénellátás: A komposztálás alapja a jó oxigénellátás. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, a komposzt halom bűzlő, rothadó masszává válik és értéktelenebb lesz. Ezért fontos a levegős tárolóhely biztosítása és a lazító anyagok (szalma, ágnyesedék) bekeverése.
Nedvességtartalom: Ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, és nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. Ha a komposztálóban lévő anyag összenyomáskor gyengén összetapad, akkor mondható ideálisnak a nedvességtartalma.
A komposztálás lépései
Legelőször is alakítsunk ki komposztálásra alkalmas helyet, mely lehet egyszerű deszka, palánk vagy drót keret, de ha a hely engedi, lehet egyszerű halom is.
1. Gyűjtés
Konyhai zöldhulladékaink gyűjtéséhez használjunk egy megfelelő nagyságú tárolóedényt, amit nyáron ajánlatos naponta, télen hetente a komposztálóba üríteni.
2. Aprítás
A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülő anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani.
3. A komposztáló feltöltése
A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre - ha már korábban készítettünk komposztot - rakjunk egy kevés kész komposztot a folyamat gyorsabb beindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű komposztot kapunk végtermékként. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat (földet, kőzetlisztet, vagy szilikátásványokat, pl.: zeolitok, riolittufa), melyek javítják a komposzt minőségét, továbbá megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő, a márga és a dolomit őrölt formában. Gipszet használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot.
4. Keverés
Komposztkészítésnél fontos a keverés és az átrakás! Amikor a gyűjtőnk megtelt, tartalmát keverjük össze. A bomlási folyamat első szakaszának végén (5-6. hét) keverjük ismét jól össze a komposzt halmot. Hogy jobb minőségű komposztot kapjunk, a keverést 6-8 hetente ismételjük.
A komposzt felhasználása
A friss, 4-6 hónapos komposzt nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverékek számára alkalmatlan. Az érett 8-12 hónapos komposzt lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra számára felhasználható.
Hulladékok hasznosítása égetéssel
Manapság már az épületek tervezői is törekednek olyan fűtési rendszerek kialakításán, amely nem csak egy bizonyos erőforrásra épül, hanem alternatívát biztosít a ház fűtés- és melegvíz ellátására. Ennek egyik legnagyszerűbb lehetősége a vegyes tüzelésű kazán alkalmazása. Ezekben a kazánokban eltüzelhető minden, a házkörül keletkezett olyan éghető hulladék, amely egyébként a kukába kerülne. Pl. ágak, gallyak, papír-, karton hulladék, stb. Ezt a folyamatot nevezik a hulladékhő hasznosításának, amely segítségével a háztartáson belül jelentkező alacsonyabb hőigények (épület, üvegházak fűtése) gazdaságosan kielégíthetőek.
Ugyanakkor a folyamaton belül odafigyelést igényel, hogy nem minden éghető anyag égethető el a vegyes tüzelésű kazánokban, bizonyos anyagok (főleg műanyagok) a környezetre, egészségre káros anyagokat bocsátanak ki égetéskor. Sokak számára a műanyag hulladékok kazánban történő elégetése csábítónak tűnhet, hiszen a háztartási hulladékban ezáltal jelentős tréfogat csökkenés érhető el, valamint a műanyag-hulladékok fűtőértéke megközelíti a fűtőolajét és magasabb, mint a jó minőségű széné.
Nem csak a műanyag hulladékok hamuja jelent veszélyt a környezetre, hanem légkörbe kerülő füstgázok, vagy a kémény belsejében intenzíven lerakódó korom is. A dioxin, a furán származékok, valamint a füsttel szétszóródó nehézfémek (kadmium, cink, nikkel, ólom stb.) a finom pernyével, porral leülepszenek a talajra, a növényre, és a tápláléklánc révén bejutnak az emberi szervezetbe. A dioxin 0,01 milliomod grammjának belégzése már tüdő és keringési rendellenességet okoz, de károsítja az immunrendszert és a hormonháztartást is.
Építési törmelék
Elkerülhetetlen, hogy a ház körüli felújítási, bontási munkákból építési törmelék ne keletkezzen. Az építési-bontási hulladék általában nem veszélyes, hasznosítása különböző lehet, attól függően, milyen anyagú a hulladék. Vályog és tégla épületek bontása esetén az épségben kiszedett téglák újra felhasználhatóak, a vályog törmeléket pedig vízzel elkeverve ismételten lehet téglát vagy tapasztást készíteni. A földkitermeléssel járó föld- és mélyépítési munkáknál természetes eredetű ásványi anyagokból álló maradék keletkezik (homok, agyag, kavics, kő vagy kőzetek), amelyet, ha nem túl szennyezett, szintén újra lehet használni. A nem újra felhasználható építési-bontási törmeléket a helyi szolgáltatókhoz 1 m3 mennyiségig térítésmentesen be lehet szállítani, ennél nagyobb mennyiséget tőlük bérelt konténerben szállítják el hulladéklerakóba.
Tápanyag pótlás állati eredetű trágyával
Amennyiben a ház körül jószágokat is tartanak, a keletkező trágyát is nagyon jól lehet hasznosítani a talaj tápanyag utánpótlására. Nézzünk ezekre néhány példát:
/ Néhány trágyafajta (sertés- és baromfi) kiszórásánál ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl tömény és túl friss, mert kiégeti a növényeket. Ezeket a trágyákat kellő ideig érleljük, és megfelelően almozzuk. Rendkívül értékes trágya.
/ Az istálló trágya mindenféle talajon jól használható a humusz pótlására. Gazdag tápanyagokban, javítja a talaj szerkezetét, fokozza víztartó és vízáteresztő képességét. Az istállótrágyát ősszel, alaptrágyaként érdemes a talajba bedolgozni.
/ Csak érett trágyát használjunk, mert az éretlen több kárt okoz, mint hasznot. A trágya akkor jó, ha a szalmaszálak nem ismerhetők fel benne. Legyen tiszta, idegen anyagokat (követ, törmeléket stb.) ne tartalmazzon.
/ Fák, virágok, kisebb növények kiültetésekor fontos, hogy az ültetőgödörbe tett szerves trágya, tápanyag ne érintkezzen közvetlenül a gyökérzettel.
/ Állati trágyákat komposztálásra is fel lehet használni. Jó serkentő és nedvességtartó anyag.
Szelektív hulladékgyűjtés
Talán a hulladékok szelektív gyűjtését a legegyszerűbb megoldani a háztartáson belül. Nem igényel semmi mást, mint egy kis odafigyelést, valamint megfelelő tárolóeszközök beszerzését. Az Európai Uniós követelményeknek megfelelően a lakosság környezettudatos viselkedésének kialakításához régiókon, településeken belül átalakul a hulladék begyűjtési, kezelési rendszer. Pl. bevásárlóközpontok, üzletek közelében szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas ún. gyűjtőszigeteket alakítanak ki, ahol a lakosság által különválogatott újrahasznosítható anyagokat gyűjtik. Ide lehet hozni az ásványvizes műanyag (polietilén - PET) palackokat, színes és fehér italos üvegeket, papírt és kartont, fém italos dobozokat.
De vannak olyan hulladékok is, amelyeket már nem lehet újrahasznosítani, vagy begyűjtésüket szervezett módon kell megtenni, amely szolgáltatást a helyi hulladékgazdálkodási szolgáltató látja el szerződés keretein belül, havi szolgáltatási díj fejében. Ez a díjtétel tartalmazza mind a megfelelően történő elhelyezés, mind a szállítás költségeit is. Ide tartoznak az alábbi hulladék fajták:
Kevert hulladékok
Műanyagok, olajalapú kencék, gyantákat papírral, kartonnal történő kombinálása. Ide tartozhatnak a ragasztott nyomtatványok: telefonkönyvek, vastagabb magazinok műgyantával megerősített gerince, fényes felületű brosúrák, melyek külső borítója műanyag, Tetra-Brik típusú italos dobozok (tej, gyümölcslé), melyek belseje lehet műanyaggal vagy alufóliával bélelt. Csomagolásra használt műanyag előrész karton hátlappal. Műanyag ablakos és öntapadós borítékok.
Ezeknek a hasznosítása nagyon nehéz, mivel előtte szét kellene szedni az egyes anyagokat, ami sok esetben lehetetlen. Csak úgy tudunk védekezni ellene, hogy kerüljük, meg sem vesszük az ilyen termékeket. A Tetra Brik típusú dobozok gyártói reklámozzák ugyan a hasznosíthatóságot, de ez a valóságban csak korlátozottan lehetséges. Nincs szervezett begyűjtés, és a szennyezett dobozok nyersanyagként való használhatósága a papírgyártás során néhány %-a a beadagolt alapanyagnak.
Veszélyes hulladékok
Egy anyag akkor minősül veszélyesnek, ha olyan tulajdonságokkal rendelkezik (biológiai, kémiai, radioaktív, stb.), ami miatt az emberi egészségre, a környezetre kockázatot jelent. Sok veszélyes termék egyszerre több ilyen tulajdonsággal is rendelkezik.
A családi háztartásban átlagosan az alábbi veszélyes anyagokkal kerülhetünk kapcsolatba:
/ gépjármű ápolószerek, és gépkocsikban használt vegyi anyagok
/ takarító- és fényezőszerek
/ festékek és oldószereik
/ kártevőirtók és göngyölegeik
/ gyógyszerek, betegápolási hulladékok
/ vegyes cikkek (szárazelemek, körömlakklemosó, néhány kozmetikum, izzók, fénycsövek, elektronikai készülékek stb.)
Jelenleg a veszélyes háztartási hulladékok döntő többsége a szeméttelepekre vagy szemétégetőkbe kerül, közvetlenül a talajra ürül, vagy eltűnik a lefolyóban, ahonnan a szennyvízülepítőbe vagy a csatornába kerül. Ha így szabadulunk meg tőlük, a háztartási hulladékok veszélyes összetevői komoly veszélyt jelentenek a környezetre, hiszen ezek az anyagok általában egyszerre több káros hatással is rendelkeznek, ezért az otthoni kezelésük, tárolásuk is fokozott körültekintést igényel.
A robbanóképes anyagok szerkezete nagyon könnyen felbomlik, és kapcsolatba lép a környezetében lévő anyagokkal. A robbanás mellett néha még mérgező gázok is fejlődnek.
Az oxidáló anyagok és készítmények más elsősorban gyúlékony anyagokkal érintkezve erősen hőtermelő reakcióba lépnek (pl. hypo).
A tűzveszélyes, gyúlékony anyagok égni kezdenek, ha bizonyos hőmérsékleten szikrával vagy tűzzel érintkeznek, gyulladáspontjuk általában alacsony (pl. körömlakklemosó, festékoldó, hajlakk.
Az irritáló anyagok bőrrel, nyálkahártyával érintkezve gyulladást okozhatnak.
A mérgező anyagok azonnali vagy hosszú távú egészségkárosodást, sérülést, betegséget vagy halált okozhatnak. Ezek a mérgező anyagok nemcsak az emberre lehetnek veszélyesek, hanem a környezetbe kerülve az ott élő élőlényekre is hasonló hatást fejthetnek ki. Bizonyos anyagok a táplálékláncba bejutva komoly pusztítást végezhetnek az egész életközösségben, sőt, visszajuthatnak az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekbe is (festékoldók, rovarirtók, fakonzerváló anyagok).
A karcinogén anyagok a szervezetbe bejutva daganatot okoznak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik.
A maró hatású anyagok roncsolják a fémek felszínét és az élő szöveteket. Amivel érintkezésbe kerülnek, azt kémiailag megváltoztatják. A maró hatású anyagok savasak, illetve lúgosak (pl. tűzhelytisztító, sósav, a medencékben használatos vegyszerek).
A fertőző anyagok olyan életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazzák, amelyek betegséget okozhatnak az emberben vagy más élőlényben.
A mutagén anyagok a szervezetbe kerülve megnövelik a genetikai károsodások gyakoriságát.
A szárazelemek veszélyei
A szárazelemekre nagyon oda kell figyelni a bennük lévő anyagok és kis űrtartalmuk miatt. A gombelemek jelentős mennyiségű (30%-40%) ólmot tartalmaznak. Leggyakrabban hallókészülékekben, orvosi eszközökben, órákban, fényképezőgépekben használjuk őket. Az alkáli (tartós) elemek higanyt tartalmaznak. A nikkel-kadmium (utántölthető, ceruza) elemből származik a városi hulladéktömeg kadmium-tartalmának 52%-a. Ezek leginkább újratölthető eszközökben, füstriasztókban, háztartási gépekben és telefonokban használatosak. Elméletben egy ilyen elemet 1000-szer fel lehet tölteni, így általánosságban elmondható, hogy egy nikkel-kadmium elem 150 alkáli elemet pótol. A nikkel-kadmium elemek használatával csökkenthetjük a hulladékmennyiség higanytartalmát, de növeljük a kadmiumét.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a veszélyes hulladékok fokozott otthoni kezelést igényelnek, mert közvetlenül a talajra kerülve a talaj részecskéivel kerülhet érintkezésbe, oldódik, így a földre ürített veszélyes háztartási hulladék a környező talajt, vagy alsóbb rétegekig szivárogva esetleg a talajvizet is szennyezi. A lefolyóba öntött veszélyes hulladékok a szennyvízülepítő és szennyvíztisztító rendszerbe kerülnek, de a szikkasztóba kerülő vegyszerek, mosószerek elpusztítják a lebontáshoz szükséges baktériumokat.
Meddig marad veszélyes a veszélyes háztartási hulladék?
Hogy egy veszélyes anyag milyen sokáig marad aktív a természetben, az specifikus tulajdonságaitól függ. Amennyiben az illető anyag nem bomlékony, akkor hosszú időn keresztül változatlan marad. Az ilyen anyagok végigvándorolnak a táplálékláncon, felgyűlnek az élőlények szöveteiben a lánc minden egyes pontján Ilyenek a nehézfémek is, melyek nem bomlanak le a természetben.
A háztartásban keletkező veszélyes hulladékokat biztonságos módon, elkülönítetten kell tárolni, melyeket veszélyes hulladék gyűjtési akciók során, vagy hulladékudvarokban kell leadni, ahol speciális gyűjtőedényekbe rakják, az elszállításig zárt helyen tárolják. Lejárt szavatosságú gyógyszereket a patikákban kihelyezett gyűjtőedényekben is el lehet helyezni. Ártalmatlanítására, elhelyezésére csak a megfelelő szakértelemmel rendelkező cégek alkalmasak. A veszélyes hulladékok egy része újrahasznosítható, egy másik része speciális égetéssel ártalmatlanítható, a maradékot pedig biztonságosan megépített veszélyes hulladéklerakóban kell tárolni.
További káros műanyagok
Poliuretán:
Műanyag habokat készítünk belőle, általánosan elterjedt hő és hangszigetelő anyag. Használjuk épületek, járművek szigetelésére, csomagolóanyagként és még számos más célra. Égetésekor szénmonoxid, nitrogénoxidok, hidrogén-cianid, ammónia, kevés amin (pl. Metilamin), izocianátok, karbamid, metilkarbamid, alkoholok, aldehidek (formaldehid, acetaldehid) keletkezik. A keletkező izocianátok nagyon mérgezőek, már igen kis mennyiségben rákkeltőek.
Fluortartalmú polimerek:
A legszélesebb körben alkalmazott műanyagok. Ide tartozik például a Teflon, melyet jól ismerünk a háztartásokban, edények tapadás gátló bevonatát képezi. De használjuk az iparban, gyógyászatban, ruhákat készítünk belőle, mezőgazdasági és vegyipari felhasználása is közismert. Használjuk csővezetékek, szigetelések és kenőanyagok céljára. Sajnos egyre több kétely merül fel vele kapcsolatban. Égetése legalább ennyire problémás, számos rákkeltő vegyület szabadul fel égetésekor. De akkor is keletkezhetnek ilyen vegyületek, ha a teflon lábosunkat túl magas hőmérsékletre hevítjük.
De ezeknek az anyagoknak nem csak a zárt égéstérben történő elégetése jelent veszélyt a környezetre. Sokszor a nyílt téren is égetnek ilyen anyagokat. Ezáltal olyan vegyületek kerülnek a levegőbe, amelyek rendkívül ártalmasak az élővilágra: rákot, légzőszervi elváltozásokat, szemirritációt, bőrgyulladást, idegrendszeri zavarokat és számos egyéb betegséget okozhatnak már viszonylag kis mennyiségben is. Éppen ezért a műanyagok égetését kormányrendelet tiltja, amely szerint a tilalom megszegőit 500 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatják. Az eljárást a legtöbb esetben a területileg illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kezdeményezi.
Fridrik Imre
|
A XX. század második felében az emberi életforma alapvetően átalakult, ugyanakkor a kényelmesebb életmód, a jóléti társadalom számos olyan kérdéskört is felvetett, melyeket korábban elképzelni sem lehetett. Ezek közé tartozik pl. a hulladéktermelés jelentős megnövekedése. 