A Csemete „természetvédelmi járőr” csapata, ezen a napsütéses 23-ai hosszúhétvégén ismét a Hortobágy felé vette az irányt, hogy a hagyományokhoz híven az idén is megnézzük a daruhúzást.

Pénteken, a sötétség leple alatt foglaltuk el szállásunkat, amely ezúttal a kempingben volt, de mi ezt egy cseppet sem bántuk, hiszen az udvarban lévő termálvizes medence csak arra várt hogy megmártózzunk, ki-ki ugorjon egy hasast benne. Mondanom sem kell, haj nem maradt szárazon…

Mint mindig, most is Konyhás István és Veres Hajnalka vendégszeretetét élvezhettük, valamint a hortobágyi bennszülöttek is kísérleteztek az ismerkedéssel, de szerencsére lelkesedésük hamar elszállt…

Másnap újult erővel vágtunk neki a színes programoknak. Bemelegítésként a Hortobágyon csónakáztunk, ahol a terepvezetőnk a folyó történetéről, történelmi jelentőségéről és élővilágáról beszélt. Miután senki sem lett „tengeri beteg” átsétáltunk a Madárparkba és ámulva szemléltük, hogy egy év alatt mennyi változáson ment keresztül a madárkórház. Betekintést nyertünk a kórtermekbe, amelyek egyik érdekessége, hogy az üvegen keresztül csak a látogatók láthatják a megfigyelés alatt tartott madarakat, azok viszont nem látják az érdeklődőket. A nagy volumenű beruházás egy látványműtő működésének is lehetőséget biztosított, valamint a szabadban lévő régi és új röpdékben egy réti sas, egerésző ölyvek és gólyák állomásoztak.

A délután többi részét a pusztában töltöttük a darvak vonulását várva. Visszatérve a táborba már messziről érezni lehetett a marhából készült bográcsos illatát, amelyet az önfeláldozó, minden napi programról lemondó Szűcs Lacka készített el a megfáradt csapatnak.

A vasárnapunk egészen rendhagyó és különleges módon kezdődött, ugyanis a helyi vendéglátó ipari egységben került sor a reggeli kávé elfogyasztására, mindemellett kötelességünknek éreztük a helybéliek és sajátmagunk szórakoztatását, ezért néhány százforintos mégiscsak belegurult abba a zenegépbe…

Kellő jókedvvel és dallammal a fülünkben autókáztunk el a Halastavakhoz, nem is sejtve milyen meglepetésben lesz majd részünk. A napközbeni madárfigyelés után a VIP-esek a halastóba benyúló házikóban várták a darvakat. Egészen hosszúra nyúlt a várakozás, láttunk már récéket, ludakat, réti sast , de a darvak még mindig távol maradtak…

Végül egyszer csak visszhangzó kurrogás vette kezdetét és minden viccünket félretéve, szabad szemmel és távcsővel figyeltük, amint több ezer daru leereszkedik a tóra. Fenomenális élmény volt, ahogy a naplementében, tőlünk csak néhány méterre, szép számú csapatokban, hatalmas hangzavarral megérkeznek a madarak pihenőhelyükre.

A mozgalmas, látnivalókban gazdag nap után következhetett az aktív pihenés, a medence csak minket várt, hogy megfáradt végtagjainkat megpihentessük benne. A szerényebbek a fürdőkádban szeretnek énekelni, a bátrabbak úgy vélték, hogy ennek a medencének mégis csak jobb az akusztikája, így különféle stílusú és előadás módú dalokat hallhatott bárki, aki arra járt, de még az is, aki nem…

A hétvégénél már csak a hétfői hazautazás telt el gyorsabban, fontolóra is vettük mi lenne ha mennénk még egy kört, de attól tartok ha ez megvalósul mi még mindig a darvak hangját hallgatva, az őszi Hortobágyban gyönyörködünk.

Tóth Mónika

A cikk további képei <<<