Hát semmi sem fekete vagy fehér. Kétségkívül tragikus, ami a kommandói erdőben történt, s emberileg csak sajnálni lehet a baleset elszenvedőjét, valamint annak családját. Mivel azonban a CSEMETE hosszú idő óta kapcsolatban áll az érintett faluval, nem volt nehéz némi háttérinformációt is szerezni az előző cikkben szereplő medvetámadáshoz.

A magyar sajtóban ugyanis csak erősen slankítva jelent meg az eset, jól kidomborítva mekkora veszélyt hordoz magában hogy sok a medve Erdély területén - arról azonban nem szólt a fáma, hogy milyen emberi viselkedés vezetett oda, hogy az állat megsebesítette az áldozatot.

A helyiek elmondása szerint a két rendőr nem volt egyedül az erdőben, egy ötfős társaság tagjaként, négykerekű terepmotorokkal, quadokkal járták épp keresztül-kasul az erdőt; amint azt Kovászna vajnafalvi részéről feljárva télen-nyáron gyakran megteszik. A motorokkal a vackán fekvő medvét riasztották fel, amely megrémülve az utolsó járműn haladónak kapott utána. Az áldozat a pofonnak köszönhetően rögtön elveszítette az egyik szemét, s négykézláb próbált menekülni. Ebben a medve nem is gátolta meg, innentől kezdve ugyanis a quadot kezte el szétszedni.

A társukat hiányoló motorosok ekkor visszafordultak, s jöttükre az állat elfutott. Hogy azóta mi történt vele, nyomára jutottak-e, illetve kilövésre kerül-e majdan, arról nem szól a fáma.

A terepmotorozás, úttalan utakon és erdőkön keresztüli terepjárós ámokfutás per pillanat ugyananál az állapotnál tart Romániában, mint hazánkban tartott az ezredforduló környékén. Akkor a szigorodó nyugat-európai szabályozás nyomán az elsősorban német és osztrák "terepesek" a Kőszegi hegység és a Bakony lejtőit kezdték el letarolni, majd Magyarország többi tájegysége is sorra került - s e tevékenységhez lelkesen asszisztált a magyar célközönség is, természetesen; az idegenforgalmisoktól kezdve a hazai szilaj motorosokig.

Miután azonban nálunk is megindult a törvényi szabályozás, valamint örvendetes párbeszéd kezdődött meg az ebbéli tevékenységet önmérséklettel űzők, és a természeti és társadalmi nyugalmat féltők között, a következő préda e toleranciát és közösségi érzést hírből sem ismerő rétegnek a Kárpátok. S hogy csak ilyen ritkán kerülnek tényleges konfliktusba emberrel-állattal az ész nélkül száguldozó, és árkon-bokron át, semmilyen törvényt nem tisztelő elemek, az csak a véletlennek, meg a többiek tűrőképességének köszönhető. Jelen esetben is mellékesnek tekinthető, hogy az áldozat foglalkozása történetesen rendőr volt, hacsak azt nem tekintjük, hogy éppen neki lett volna feladata a közrend védelme és a helyes magatartásra vonatkozó példaadás.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető