 Az idei évben Somogyfajsz adott helyszínt a találkozónak, melynek szakmai programjai részben ezen apropóból is adódtak – az itteni tapasztalatok értékes információkat adtak hozzá a többi szervezet munkájához. Ami a találkozó elméleti kérdéseket feszegető lényegét illeti, nagyon fájlaltuk Gyulai Iván kényszerű távolmaradását; ami persze igazolt volt, mert ő meg éppen mást fájlalt, s így csak jobbulást kívánhattunk neki. A beugró előadó szerepében Zalatnay László brillírozott, egészen új megközelítéssel élve a fenntarthatóság kérdéskörében, míg a második nap olyan időszerű, és sokak által érintettként tekintett témákkal folytatódott, mind a helyi jelentőségű természeti értékek védertté nyilvánítása és kezelése, vagy a Szövetség arculati elemeinek egyeztetett módon való megjelenése.
 A Szövetség arculata persze nem csak ettől alakult, hanem a nem kifejezetten szakmai, sokkal inkább csapatépítő jellegű tevékenységektől is. A napi penzumot letudva jó hangulatú vetítésekkel, beszélgetéssel, az idő múlatásával, a folyó ügyek és a folyadékok fizognómiájának kitárgyalásával, megvizsgálásával töltöttük ki a „szabadidős” részt. Akinek kedve szottyant, akár a nap közbeni szervezett túrán, akár korán kelőként pitymallatkor, vagy romantikus esti sétával kombinálva megnézhette a helyiek birtokait; jószágaikat és a fenntartható tájhasználat jegyében végzett tevékenységeiket. Az idő ebben még kegyesnek is volt mondható, hiszen az őszi monszun épp e hétvégre hellyel-közzel tűzszünetet hirdetett.
 Nem úgy mint a Szövetség lelkes sportbarát tagjai, akik néminemű gólörömben látták fokozhatónak az amúgy sem lanyha hangulatot, így meghirdetésre került az első tagcsoporti találkozó futballbajnokság. Tekintettel a nagyszámú résztvevő kis számú tehetségére, viszonylag slank csapatok álltak fel, de két gárdát még így is ki tudtunk állítani; sőt, a helyi srácok pályahasználata miatt még körmérkőzés is kerekedett a dologból, nagyszámú lelkes szurkoló aszisztálása mellett. Hogy ki nyert végül is, arra őszintén szólva az összesítést követően sem emlékezem tisztán, de hát hiába, tudjuk milyen a futball, meg az átigazolások, bundázások… Egyszóval telitalálat programnak számított e sportesemény bevezetése is, remek hangulatot csinált a vacsorához, s az azt követő záróesthez, és a kevéssé koordinált táncfigurákhoz.
 A teljes program záróeseménye egyébként nem ez az est volt, hanem a vasárnap délelőttre időzített látogatás a petesmalmi vidraparkban. A restaurációs jellegű természetvédelmi kezelések szép példáit láthattuk itt is, még ha némi sóelemekkel fűszerezetten is, de hát be kell látnunk, a jónépnek efféle instant látnivalóval lehet leghatékonyabban megfogni a lelkét, s egy gyerekcsoportnál a kedves kicsi vidra és a rövid úton, gyorsan bejárható tanösvény ami érdeklődésre számot tarthat, nem egy egész éjszakás vidrales, vagy hónaljig a posványban gázolós túra. Hogy a környéken erre is lenne lehetőség, afelől nem lehetett kétségünk, s imponáló volt az a hozzáállás is, ahogy a bemutatóhelyen a szakmai tevékenység és a közönségprogramok kettősségét kezelik. Egészében egy igen kedélyes hangulatú tagszervezeti találkozót zártunk itt Petesmalmon, amire legjobb bizonyíték az a többek által hangoztatott álláspont, miszerint egészen rövidnek tűnt még ez a hosszú hétvége is.
Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető
|
A Magyar Természetvédők Szövetsége – vagy ha úgy tetszik, a Föld Barátai Magyarország – azon kevés ernyőszervezet közé tartozik, amely éves rendszerességgel ápolja tagszervezeteivel való jó kapcsolatát.
