 Sepsibükszád (Bixad) Sepsiszentgyörgytől 28 km-re északra a Tusnádi-szoros déli kijáratánál az Olt partján fekszik, Háromszék legészakibb Olt menti faluja. Szegedtől közel 600 kilométerre található. A Bodoki-hegység lábainál fekvő kis faluba vezető (rögös) út kalandjai már rögtön az induláskor elkezdődtek: az utazás élményire már felkészülve, de útlevél és személyi igazolvány hiányában visszafordulni kényszerült Tuskó László, mindannyiunk Tusija, a Csemete egyik legkedvesebb szakácsa. Románia és Magyarország között a Schengeni határ (és a kiborulás) szélén álldogálva csalódottan és szomorúan, de a folytatásban feltételezett túl sok kérdőjel miatt elváltunk egymástól. Elvesztett utasunk kiszállt a felmentő sereget várva, mi pedig továbbúsztunk az autóáradattal az aszfaltfolyamon.
 Hogy ezeken az aszfaltfolyamokon olykor zátonyra futhatunk, már többször megtapasztaltuk, de ekkora égésre és ennyire mesébe illő összecsengésekre eddig még nem volt példa: Sárkány településen célunktól nagyjából 170 kilométerre apró lángnyelv nyalta végig Bojtos Feri autójának hátsó kerekét. A baljóslatú jel megállásra késztette a konvojt, majd a hiba okának keresgélése és a szerelés után a csomagokat és utasokat bezsúfolva a többi járműbe mozgóképessé tettük magunkat, és végül is egymástól el-elszakadva, de mindannyian megérkeztünk szállásunkra. A Tusnádi-szoros rengeteg természeti látnivalót kínál az ide látogatóknak, többek között ezért is terveztük épp ide az utat. Reggelente a párából a Sólyomkő őrtornya kandikál ki az ébredező völgyre, a közelben hatalmas, békés erdők és virággal borított kaszálók ígérnek szép sétákat.
 Ez, és Sepsiszentgyörgy impozáns épületei, a Székely Nemzeti Múzeum és a Székely Mikó Kollégium körbejárása töltötte ki első napjainkat. Pontosabban a társaság egyik felének, ezzel párhuzamosan a szerelőkülönítmény a hátrahagyott autó alkatrészének, és a megfelelő eszközöknek a beszerzésével múlatta az időt, közben többször megtéve a Sárkány-Bükszád közti utat elmerengve az élet különös, kiszámíthatatlan voltán és bepillantva az útba eső településeinek lassan zajló életébe, valamint megcsodálva több száz éves templomait, egykori kastélyait. Annak ellenére, hogy az eredeti terveket felülírták az események, sikerült sort keríteni a Szent-Anna tóhoz tervezett gyalogtúrára, ahol szakvezetővel jártuk körbe a krátertó tőzeglápját. Kommandó környékén már elkezdtük a megmaradt tőzeglápok felmérését, de azok a területek kevésbé ismertek és nem is számítanak igazán a természeti érdekességek közé.
 Itt a vizesebb részeken kiépített fapallókon lehet közlekedni a bemutatásra szánt területen, a terület földtani történetével ábrák segítségével, de a bejárás alatt a növényzettel, például a kereklevelű harmatfűvel, vagy a gyapjúsással élőben is megismerkedhetünk. Visszafelé úton felülről érkeztünk a faluba, itt sokan a falu fölötti vasas vizű forrásból hordják a vizet, a lefelé vezető utat könnyű megtalálni, ha követjük a nap közben kint legeltetett tehenek nyomait. Miután Háromszék megyében tartózkodtunk, rövid látogatást tettünk Kommandón Szabó Marikánál a Horn Dávid Hagyományőrző és Természetvédő Egyesület vezetőjénél és megnéztük a többek között a Csemete támogatásával és munkájával bővülő helytörténeti gyűjteményt. A Bükszádtól nagyjából 100 kilométerre levő Vargyas-szorosban nagyszámú barlang található, egy részüket csak felkészült, képzett barlangászok látogathatják, találkoztunk is sziklamászást tanuló gyerekekkel.
 Mi Konyhás Pista vezetésével egy ismertebb, a Székelyföld krónikásáról, Orbán Balázsról elnevezett barlangba kapaszkodtunk fel, ami menedéket is nyújtott. A szemerkélő eső egy ideig fogvatartott bennünket, de ahogy csitult, visszaereszkedtünk a hegyoldalba erősített vaslépcsőn. A szorosban több vízfolyás is van, a sebes szakaszaikon láttunk vízirigót és hegyi billegetőket, és bár maga a szoros nem védett, ezen a részen szerencsére nem láttuk fakitermelés, vagy egyéb gazdasági tevékenység nyomait, az erdő csendjét jobbára csak a fák recsegése töri meg. Vargyas településen megnéztük a sokadik generáció, mintegy 400 év óta bútorfestéssel és készítéssel foglalkozó legifjabb Sütő család portáját, és a részben felújított Dániel kúriát, ahol a „virágkor” felidézésének jegyében a reneszánszhoz kötődő rendezvények szervezését tervezik. Sepsibükszád közelében található egy víztározó, az ide vezető úton megtaláltuk a helyiek által emlegetett meleg vizű forrásokat, de fürdésre nem tűntek alkalmasnak, kiváltképp, miután felfedeztünk bennük néhány piócát.
 A korai idő miatt gombászásra és áfonyaszedésre nem nagyon volt lehetőség, ellenben szamócát szép számmal találtunk, még a szállásunk fölötti réten is. Mint megtudtuk, a közelben ennek nem mi voltunk a kizárólagos fogyasztói, de a medvével történő találkozás (talán ez esetben szerencsére) elmaradt.
Veres Hajnalka
A cikk további képei <<<
A cikk további képei <<<
|
2011 júniusában a Csemete egyik nyári felfedezőútján olyan úti cél felé vettük az irányt, ahová korábban már tettünk kisebb kirándulásokat, de a környék alaposabb bejárására még nem került sor. Azt viszont, hogy egyes szakaszait ilyen sokszor látjuk majd, induláskor még nem gondoltuk.