Az idei út célja a tavaly Kommandón megkezdett monitoring tevékenység folytatása volt, valamint előkészítése a faluban létesítendő helytörténeti és természetrajzi kiállításnak. A Kommandón tartott folklórfesztivál miatt a szállás ezúttal Zágonban volt, azonban ezt a legkevésbé sem bántuk, lévén így alkalmunk volt a Mikesek itteni kúriájában vendégeskedni.

A vidék egy év alatt alig változott valamit, hacsak azt a jól észrevehető változást nem értékeljük, amit a kommandóiak tettek településük szépítésére: ottjártunkkor épp nagy munkában volt a falu apraja-nagyja, az avétos, több évtizedet kiszolgált kerítéseket újították meg igen nagy hatékonysággal.

Ami azonban számunkra még ennél is látványosabb jel volt, és örömmel fogadott hír, hogy a faanyag, amit felhasználtak, az újraindított gatter, azaz fűrészüzem terméke. Be is mentünk rögvest, megtekinteni a csodát, hogy több év kihagyás után újra működik az üzem, azaz van élet a faluban. Igaz, mint megtudtuk ez csupán annak köszönhető, hogy egy kovásznai fűrésztelep időlegesen leállni kényszerült, s amint újra működni kezd, a kommandóiak elvesztik megrendeléseiket; ám a kis győzelem is győzelem, és reméltük hogy az újból indítás elegendő lendületet adhat a folytatáshoz is.

Ezzel szemben a faluhoz felvezető út nem adott túl sok okot az örömködésre, rosszabb állapotban volt és kátyúsabb mint valaha. Tulajdonképpen azt hiszem nem is lehet igazán kátyúsnak nevezni, lévén amiben van, az már az a klasszikusba hajló állapot, amikor egy hepehupás úton egymás után két hepe van… vagyis sajnos nem kettő, hanem kettőezer-tizennyolc. Sovány vigasz, hogy Romániában ugyanez a közutak jó részéről általánosságban is elmondható, tehát nem tartozik igazándiból a kuriózumok közé, mint jelenség. Az utakról szólva használatba vettünk egy másik megközelítési utat is Kommandó irányába, ez a Zágonnal szomszédos Papolc felől fut fel a havasokra, s legalább olyan kanyargós és rossz minőségű, mint a kovásznai út, csak talán még szűkebb.

De mindezekért, meg a rakoncátlan időjárásért is bőségesen kárpótoltak bennünket a vidék és az élővilág csodái, Csehó Gábor vezetésével szorgalmasan rovarásztunk, fel-alá vizslatva a rönkrakások mentén, Hajdú Mihály pedig csapatával a gombaállomány alaposabb felmérésén fáradozott. Ez az alaposság időnként kimerítette a belső érzékszervi vizsgálatok kategóriáját is, tudniillik többségünk az étkezési gombákat mégiscsak előnyben részesítette a biológiai érdekességeknél, és imígyen igen nagy mennyiségben került gomba az asztalra is. Ami a fajlistákat illeti, akadt nap, amikor hatvannál több gombafaj került terítékre az esti határozásnál – ugyanez a statisztika a rovarok esetében majd később fog megszületni, lévén az ő meghatározásukhoz nyugodtam körülmények, és megfelelő felszereltség szükségeltetett, így a gyűjtött anyag egyenlőre a Móra Ferenc Múzeum állományát gyarapítja.

A gyűjtések mellett ismét rengeteg kép és fotódokumentáció készült az expedícióról, valamint ismét felvettük a tárgyalások fonalát a helybéliekkel, mind a helytörténeti kiállításra, mint esetleges iskolai táborok közös szervezésére vonatkozóan.

A cikkhez további képek is tartoznak! Klikk ide <<<