 Az Egyesület kék túráin a hagyományos, hátizsákos-bakancsos természetjárást gyakorolja, 30-60 fős, vegyes korosztályú csapatot megmozgatva, s a teljesítménykényszertől mentesen inkább a túra élményszerző jellegére összpontosítva. Évente egy-egy hegységnyi szakaszát járjuk be a távnak, s az út során a résztvevők maguk hoznak minden szükséges egyéni felszerelést – kivéve az ellátmányt, konyhaeszközöket és a sátrakat, ezt a kísérőautók hozzák magukkal. Korábban, míg a létszám eléggé fel nem duzzadt, ezt egy-egy járművel oldottuk meg, de az utóbbi években már a felnövekvő generációknak hála kísérőkocsijaink is párban járnak.
 A tizedik évfordulót megünneplendő, idén egy bográcsozással nyitottuk a „szezont”, majd a túra érdemi részét a következő útvonalat követve tettük meg: Zirc – Csesznek – Fenyőfő – Bakonybél – Pénzesgyőr – Csehbánya – Úrkút – Ajka. Az időjárás sajnos a túra kétharmadától kezdve fokozatosan kedvezőtlenre fordult, de a látnivalók bőségesen kárpótolták a kitartókat. Mivel a túra vándortábor jelleggel működik, így a leszervezett szállások és a menetrend miatt nincs lehetőség kivárni az idő jobbra fordulását. A hazai túramozgalom szomorú realitása, hogy ezek ügyében egyébként nem állunk túl jól, a nagyobb sátras csoportok számára a legjobb partnerek az önkormányzatok, erdészetek, iskolák – a magán és kereskedelmi szálláshelyek, kempingek, panziók már a megfizethető kategórián túl kínálják szolgáltatásaikat, illetve nem is látnak szívesen nagyobb létszámú csoportokat.
 A korábbi évek menetrendje a túrasorozat indításától a következő: 2002. Zemplén, 2003. Bükk, 2004. Aggteleki-karszt, 2005. Mátra, 2006. Cserhát, 2007. Börzsöny, 2008. Visegrád-Pilis, 2009. Gerecse, 2010. Vértes- Keleti Bakony. Ezek után következett a jelenlegi, 2011-es Északi-Bakony szakasz, s a következő évre, 2012-re tervezzük a Bakony déli részét és a Balaton-felvidéket végigjárni. Miután a résztvevők 6-tól 66 évesig mindenféle korosztályt képviselnek - bár természetszerűleg legnagyobb arányban az általános iskola 5-8 osztályosai, a középiskolai és az egyetemista korosztály képviselteti magát -, túráinkon az egyes menettávok és tempók mindenkor ennek figyelembevételével kerülnek kialakításra, s különösebb fizikális felkészülést nem igényelnek. Meglehet a túrázást sporttevékenységként felfogók körében eretnek gondolat ez a felfogás, ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy a tömegsportokban mindenkinek helye kell legyen, s lényege épp azok megmozgatása, akik hangsúlyosan nem profi szinten szeretnék a természetjárást űzni.
Az Országos Kéktúra kialakulásának története
 Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem 1938-ig tartott. Az Országos Kéktúra nemcsak hazánk, de Európa első hosszú távú turistaútja is. 1938-ban Szent István királyunk halálának 900. évfordulójára készült el az első, akkor még 910 km-es út Dr. Cholnoky Jenő – a Magyar Turista Egyesület elnöke – kezdeményezésére. Sümegtől a Nagy-Milicig a kék jelzést 10 év alatt (1928-1938) festették fel a Kinizsi Encián szakosztály turistái. 1937-ben a Magyar Turista Szövetség vándorgyűlésén, Bugacon született meg a határozat, hogy a Szövetség fennállásának 25. évfordulóját 1938-ban az Országos Kék út megnyitásával ünnepli meg. A nyitótúrát Szent István turista vándorlásnak keresztelték el. A mozgalom eredeti kiírása szerint ötévente tartottak volna jubileumi túrákat.
 A Háborút követően 1952-ben – az akkori „MHK (Munkára, Harcra, Kész)”, illetve az „Ismerd meg hazánkat” mozgalom keretében – keltik új életre a mozgalmat. A Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya – Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és Dr. Vízkelety László kezdeményezésére – 1952 januárjában hirdette meg tagjai számára a Tapolcától Tolvajhegyig terjedő összesen 25 szakaszra osztott 852 km-es útvonalat. Egy évvel később jelenik meg az első Kéktúra füzet, a Lokomotív Sportkör 12 oldalas kis kiadványa. Ugyanebben az évben adták át Horváth Józsefnek az első jelvényt a teljesítésért, és mára már több mint 4600-an birtokolják a híres szabálytalan négyszög alakú, formájával a végtelenbe nyúló távolságot szimbolizáló jelvényt. Három évvel később jelent meg a már térképvázlatokkal is kiegészített füzet.
 1961-re már valóban országos méretű a mozgalom, és megalakul az MTSZ (Magyar Természetbarát Szövetség) Kéktúra Bizottsága. 1964-ben Thuróczy Lajos szerkesztésében, színes térképmelléklettel látott napvilágot a Sümegtől a Nagy-Milicig terjedő útvonal minden korábbinál részletesebb leírását magába foglaló kis kézikönyv, mely „Az Országos Kék-túra útvonala mentén” címet viselte. Később a hetvenes években meghosszabbították az utat az osztrák határ menti Velem községig. Az évtized végén, 1979-ben Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, s ”Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel forgatott úti filmjük mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. 7 évvel később ismét útra keltek és az akkori nyugati végpontból elindultak dél felé, hogy maguk választotta úton előbb a Dél-Dunántúli Kéktúra nyugati végpontját, Kaposvárt, majd onnan ezen az úton végigmenve Szekszárdot érjék el „Még egymillió lépés….” megtétele után.
 Ez a szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék-túra néven”. Ezzel egy időben megszületett a terv az út további bővítésére, ismét egy film, a Rockenbauer Pál emlékének dedikált „Kerekek és lépések….” kapcsán. 1992-ben felfestették Szekszárdtól Öttömösig a Bács-Kiskun megyei kék jelzést, a következő nagy egység, az „Alföldi Kék-túra” első szakaszát. A keleti megyék, így Csongrád megye is, egymás után csatlakozott saját útvonalukkal, míg a Millecentenárium évére elkészült a hatalmas kör, összeért a Kék út nyugati és keleti vége, teljes egésszé formálva ezzel az Országos Kéktúrát. Rockenbauer Pál legendás filmsorozata óta tudjuk, hogy a Zemplén keleti szegletéből másfélmillió lépésnyi út vezet az ország nyugati csücskéig. A 77 napos gyaloglásról forgatott, 14 epizódból álló tévésorozat még a hetedik ismétléskor is rengeteg nézőt ültetett a képernyők elé, pedig a hegyeken kívül alig maradt valami, ami az 1979-ben rögzített valóságot idézhetné. Maga a kéktúra sem ugyanaz már, a legújabb térképeken például három út is fut ilyen néven. (ROMHÁNYI T. 2008.)
 1981 májusától hetente, fő műsoridőben (az Esti mese és a tévéhíradó előtt) játszott 14 részes filmsorozat a tévénézők millióihoz juttatta el a Magyarország keresztül gyaloglása során tapasztaltakat. A felvételeken lassan feledésbe merülő mesterségek utolsónak tartott képviselői meséltek régmúlt – vagy épp a közelmúltban megélt – hétköznapjaikról, énekelték szüleiktől tanult dalaikat, és mutatták be legjobb tudásuk szerint azt, amit ők ismerhettek leginkább: az otthonukat. Mellettük jutott szó a szaktudományok képviselőinek is, hogy ebben a barátságos alaphangulatú közegben megmagyarázzák, hogyan alakult ki hosszú történelmi évszázadok és még hosszabb földtörténeti évmilliók alatt az a kép, amit napjainkban láthatunk. Az akkor rendelkezésre álló, modernnek számító technikával készült film azonban nemcsak visszatekintés volt a régen elmúlt, szebbnek tűnő időkbe, hiszen jócskán helyet kaptak az akkori viszonyokat szem előtt tartó újító, kezdeményező emberek, tervek is. (KOVÁCS CS. – ORBÁN GY. 2009.)
 Az OKT a maga nemében egy egyedülálló túraútvonal, egész Európában a történetét tekintve. Sehol máshol nincs ilyen túraútvonal, amely az egész országon ilyen részletesen áthalad. Jelentősége az 1960-as évektől folyamatosan nőtt a népszerűségével együtt. Külön mozgalmak épültek az OKT-ra, amelynek köszönhetően hazánkban a természetjárás hihetetlen népszerűségnek örvendett. Sajnos a rendszerváltás után a jelentősége visszaesett, de napjainkban ismét egyre többen vágnak neki az Országos Kéktúrának. A természetbarát szövetség 1961 óta tartja számon a távot teljesítőket. Horváth József volt az első, aki végigment az útvonalon. (VÍZKELETY L. 2006.) A túramozgalmat 2010 év végére több mint 4600-an teljesítették. Ők nemcsak végigjárták a túrát, hanem mind a 170 pecsétet is begyűjtötték, amiért külön jelvényt kaptak. 1989 óta 50.000-nél is több igazoló füzetet vittek el, de csak alig több mint 1.500-at adtak le. (ROMHÁNYI T. 2008.) Természetesen jóval többen teljesítették már az OKT-t, vagy egyes szakaszait csak ezeknek nincs nyoma, de ők ugyanolyan büszkék lehetnek magukra, hiszen ahogy Pálmai Vencel fogalmazott: „a kéktúra elsősorban természetjáró és honismereti mozgalom, nem pedig sport”.
Pozitívumok – miért menjek az erdőbe?
 Az emberek alapvetően akkor érzik jól magukat, ha egészségesek. Az egészség hiányában mindenki arra törekszik, hogy a legnagyobb kincsét az életét optimalizálja. Az egészséget a legkönnyebben nem megszerezni lehet, inkább megtartani. Sok ember már csak akkor értékeli erénynek az egészségét, mikor már elvesztette azt. Ahhoz, hogy valaki karban tartsa egészségét, testi-lelki összhangban kell, hogy legyen környezetével, életvitelével. Ehhez nyújt óriási segítséget a sport. A sport, mint mozgásos tevékenység, nem feltétlenül jelenti a versenyzéssel együtt járó, hatalmas fizikumot igénylő élsportot. Valamennyi sporttevékenység végezhető „hobbi” szinten, rekreációs formában, napi, heti rendszerességgel. A megfelelő mennyiségű mozgással és a helyes életvitellel az ember preventíven tudja kezelni az egészségét.
 Napjainkban igen nagy probléma a mozgásszegény életmódból fakadó betegségek elleni védekezés. A rohanó hétköznapokban elfáradt emberek a hétvégi szabadidejüket passzív pihenéssel töltik leggyakrabban az aktív felfrissülés helyett. Értem ez alatt a céltalan tv nézést a korlátlan internetezést és a négy fal közé zárt haszontalan időtöltési lehetőségek halmazát. A modern kor technikai vívmányainak túlzott használata következményeképp ez a negatív életvitel nagymértékben jellemző a gyermekekre is. Számos alacsony költségű kikapcsolódási és sportolási lehetőség létezik, amit élvezettel és rendszeresen végezhetnének a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás megléte érdekében. Ezek közül a természetjárást járom körbe. A gyalogtúrázás az a mozgásforma, amihez nem kell magas fokú technikai, taktikai felkészültség. Minimális edzettségi szinttel el lehet kezdeni gyakorlását. (ROHARDT, M. 1994.)
 A túrázás nem régimódi tevékenység, ellenkezőleg: egyre több fiatal húz túracipőt, és indul útnak. Nagy feltűnést keltő túrák rákos betegekkel azt is bizonyították, hogy a szabad levegőn végzett „mozgásterápia” súlyos esetekben is képes segíteni. Az elmúlt években egyre többet lehet olvasni a túrázás jótékony hatásairól. Erősíti immunrendszerünket, mérsékli a szívinfarktus, az emlő-, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. Stabilizálja emésztésünket és anyagcserénket, hatására csökken a „rossz” (LDL) koleszterin, valamint a vércukor és a vérnyomás szintje, mérséklődik a légúti betegségek és a csontritkulás kialakulásának veszélye. Javul az agy oxigénellátása, ezáltal a szellemi teljesítőképesség is. Ezzel egyenes arányban csökken az Alzheimer-kór és az időskori elbutulás veszélye.
 Régóta megfigyelték, hogy a mozgás segítségével jelentősen csökkenthető a depresszió, ez a hatás összehasonlítható a gyógyszeres kezelés hatékonyságával, de mindez mellékhatásoktól mentesen, és a visszaesés veszélye nélkül történik. Túrázáskor nélkülözhetetlen a józan ész és a mértékletesség, de ha kondíciónkat reálisan mértük fel, a megfelelő útvonalat választottuk, felkészültünk, és bizonyos szabályokat is betartunk, akkor átadhatjuk magunkat a gyaloglás örömeinek. (SZENTMIHÁLYI SZABÓ P. 2010.) Nincs nemhez, korhoz kötve, és igénytől, társaságtól függően egyedül, vagy csoportosan is végezhető. Németh Imre és Némethné Katona Judit azt írják könyvükben, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a lakosság egészségügyi állapotát 40 százalékban befolyásolja az életmód, 25 százalékban a környezet és csak 10 százalékban az egészségügyi ellátás. Így ha rendszeresen túrázik valaki, akkor már 65 százalékban kézben tartja az egészségért. Mivel a szabadban végez mozgásos tevékenységet, ez az egész szervezetre pozitívan hat, beleértve a keringést, az anyagcserét, a légzést és az idegrendszeri működést egyaránt. (NÉMETH I. – NÉMETHNÉ KATONA J. 2003.)
 A természeti adottságokat figyelembe véve szabályozhatjuk a túra nehézségi fokát, saját, illetve túratársai igényeinek, edzettségének megfelelően. Minden ember érintkezik a természettel nap, mint nap. Köztudott, hogy hazánk az egészséges életmód tekintetében nagyon el van maradva a fejlett európai országoktól. Sok az elhízott, különféle betegségektől szenvedő ember, mégis a nagy többség alig tesz valamit saját egészsége érdekében. (http://www.kekkorfutas.hu) Az emberi élet gyakorlatilag összeolvad a természettel, amely mindennapjaink színtere. Mivel folyamatos kölcsönhatásban vagyunk vele, így óvni kell és ismerni a szabályokat, melyeket az ember saját gyarlósága miatt gyakran megszeg a természet és így önmaga terhére.
 Fontosnak tartom azokat a kezdeményezéseket és megmozdulásokat, melyek arra irányulnak, hogy a diákok már általános iskolás korukban megismerkedjenek a természettel, az erdei állat- és növényvilággal. Mindezek megvalósításához a jól szervezett erdei iskolák, a különböző erdei sport rendezvények és az ez irányú rekreációs megmozdulások nyújtanak nagy segítséget. Magyarországon rengeteg természet adta lehetőség van, ahol gyakorolhatják az emberek a gyalogtúrázást. (BERSÉNYI I. 1990.) A gyönyörű hegyek megmászása, vagy éppen egy alföldi túra is rengeteg látnivalót és élményt nyújt a turista számára, mindamellett több kilométeren keresztül tesz az egészségéért.
Tóth Gábor
geográfus, idegenforgalom szakirány
CSEMETE aktivista
Bojtos Ferenc
táborvezető
A cikk további képei <<<
|
Idén tizedik alkalommal indult neki a CSEMETE Egyesület egyre bővülő csapata, hogy az Országos Kék Túra soron következő szakaszát, az Északi-Bakony vonulatát legyűrje. Az egy hét alatt Zirctől Úrkútig jutottunk, útba ejtve a kék jelzés mentén minden jelentősebb természeti és kultúrtörténeti látnivalót.