 A tű a látszólagos áthatolhatatlanságot könnyedén lebíró mindennapi, stílszerűen szólva „paraszti eszköz. Pontosan olyan fontos és olyan egyszerű, mint minden eszköz, ami ténylegesen kell az élethez... A sors különös kegyéből úgy alakult, hogy elsőbbségünk okán mi lehettünk a „tű hegye”. Az áthatolhatatlanság pedig esetünkben az örökölt agrár- és környezeti struktúra, amit sokan megváltoztathatatlannak hittek és hisznek manapság is.
|
A Borsodi Mezőség – Mezőcsáti Kistérség már többször elsőként az országban cáfolt rá ezekre a hiedelmekre. Elsők között voltunk az integrált természeti környezet-, társadalom és gazdaság-rehabilitáció kezdeményezésében, Kelet- Európából egyedüliként álltunk a fenntartható vidékfejlesztés követendő példájaként az EU 25 tagországa előtt, zászlóshajójává váltunk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak, az induló évben felkészültségünk okán elnyerve az országos keret 40%-át... Elsőként szerveztük meg 4300 hektáron a jogi korlátok között a saját paraszti eszünk szerint az új „földosztást”, amit a Nemzeti Parkos védett területeiről eltávolított külföldi bérlő utáni űr tett szükségessé.
A tű hegye azonban éppen a legutóbbi ügyben most kitörni/kicsorbulni látszik.
A történet röviden: 1995-ben a Dél-Borsodi Állami Gazdaság felszámolásakor egy külföldi vevő azzal a feltétellel vette meg az árverezett gazdaságot (tanyákat, állatállományt stb.), hogy jogellenesen ugyan, de 20 évre kvázi ingyen megkapja hozzájuk a korábban használt, természetvédelmi oltalom alatt álló földterületüket, összesen 4300 hektárt. A szerződés megköttetett. Az új földesúr azonban durván megszegte a természetvédelmi szabályokat, ezért vagy nyolc éve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága felmondta az előnytelen szerződést. A Legfelsőbb Bíróság ez év nyarán mondta ki a végső verdiktet: a külföldi bérlőnek mennie kell. A földeket azonban újra birtokba kell adni...
Ez azonban éppen napjainkban meghiúsulni látszik!
A nép, az istenadta nép az ügyről a következőket véli tudni: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának értelemszerűen feladatul szabták, hogy gondoskodjon a terület újrahasznosításáról. A szóbeszéd szerint két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban. A szóbeli parancs arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A parancs ténye bizonytalan, kiadójának kilétét homály fedi. A másik parancs írásban érkezett, dr. Ángyán József államtitkár úr és dr. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úr aláírásával. Ebben az állt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. Az igazgató az utóbbit hajtotta végre oly módon, hogy a pályázati feltételek kialakításába bevonta a helyi Gazdakör képviselőit. Hatalmas lelkesedéssel, felelősségtudattal tettek eleget ennek a feladatnak a helyi gazdák – a jogi korlátokkal kényszerűen „megalkudva” kidolgozták azt a pályázati feltételrendszert, ami országszerte is biztosíthatja az „új honfoglalást” a helyi parasztcsaládok számára.
A Bükki Nemzeti Park a pályázatot 2011. szept. 1.-én kiírta, beadási határidőként okt. 3.-át jelölve meg. Helyi parasztcsaládok tömege reménykedve adta be a pályázatát, bízva a Kormányzatban – állami föld nem profitot, hanem magyar életet fog termelni! Talán most végre igaz lehet ...
Szomorúan és felháborodva tapasztaljuk azonban, hogy mégsem lett igaz. A földigénylő pályázatok beadási határideje október 3.-a déli 12 óra volt, ugyanaznap este 22 órakor az interneten visszavonták a pályázati felhívást. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóját aznap délben állásából felmentették.
A gazdák újfent csalatkozni látszanak, de most már a kérdést is fel fogják tenni: ki merészel velük ilyen csúfot tenni?
„De lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki„ ezt egyik optimista gazdatársunk írta. Mindenki érdekében adja Isten, hogy valóban így legyen...
Mezőcsát, 2011. október 5.
Sárvári Attila
Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület titkára |
